Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Olyan hirtelen repül el.
Egy pillantás,
és az életünk örökre eltűnik.
És csak azt kérdezhetjük magunktól:
Hogy hagyhatott el?
Mikor halványult el a szépségem?
Miért változott meg a barátom?
A lehető legjobb anya voltam?
Persze van pár ember, aki jól tudja,
milyen hamar megy az idő.
Talán ezért olyan elszántak,
hogy megszerezzék, amit akarnak,
mielőtt túl késő lenne.
Talmud
Csak engedem, hogy elborítson az egész, átjárja e testem, megtisztítsa a bensőmet. A belső tenger. Az a probléma, hogy ez a szépséges óceán tele van mindenféle mérgező hordalékkal. A mérget persze feloldja a víz, de amikor a tenger visszahúzódik, a szar itt marad bent a testemben. Az óceán nem csak ad, el is vesz dolgokat, elmossa az endorfinjaimat és a fájdalomközpontjaimat, hosszú-hosszú időbe telik, amíg visszatérnek.
A hősöket a legkülönbözőbb okok miatt tiszteljük, van akit a merszségéért van akit a bátorságáért, van akit a jóságáért. De rajongásunk oka leginkább az, hogy szívünk mélyén mind arról álmodunk, hogy egyszer minket is megment valaki. Na persze ha a sors nem hoz össze a megfelelő hőssel kénytelenek vagyunk mi magunk megmenteni magunkat.
A bizalom törékeny kincs, ha egyszer elnyertük óriási szabadságot kapunk általa, de ha egyszer elvész olykor lehetetlen visszaszerezni. Az igazság persze az, hogy sosem tudhatjuk kiben bízhatunk. Azok akik legközelebb állnak hozzánk becsaphatnak és idegenek siethetnek megmentésünkre. Végül a legtöbb ember úgy dönt, hogy csak önmagában bízhat, így kerülheti el legegyszerűbben azt, hogy megégesse magát.

Igen, az élet utazás, melyet sokkal jobb társsal az oldalunkon megtenni. A társ persze szinte bárki lehet. Egy szomszéd az utca túloldaláról vagy a férfi az ágy másik feléről. A társ lehet egy anya telve csupa jó szándékkal, egy gyerek, aki mindig rosszban sántikál. Mégis minden jó szándékunk ellenére néhányan útközben elveszítjük a társunkat. És akkor az utazás elviselhetetlenné válik. Tudják az ember sok mindenre teremtetett, de arra, hogy magányos legyen biztosan nem.
Ez nem egy rang, vagy foglalkozás, és nincs semmilyen titok. Segítőnek születnek, hontalannak öltözött varázslók, elesettnek mutatkozó őrzők, öregbőrbe bújt angyalok. Ezer szemük, és világnyi szívük van. Csak magunkba tekintve láthatjuk meg őket. Aztán végül magunkra ismerünk. Áradós, megnyitós fajzat mind. Az Egy feleszmél bennük, ők, meg feleszmélnek az Egyben. Minden megadatott, és aki érteni, látni, élni akarja ezt a mindent, csak szót fogad nekik, és megnyílik. Ez, persze csak a létre vonatkozik, az élethez, már magunkat is félre illik tennünk.
„Emlékszem, hogy egyik reggel hajnalban keltem, úgy éreztem: minden csupa lehetőség... Azt gondoltam: hát innen kezdődik a boldogság! Ez a kezdete! És persze mindig egyre több jön... nem jöttem rá, hogy nem a kezdet volt. Maga volt a boldogság. Az volt A Pillanat. Épp akkor.”
„A barátság az egyetlen olyan kapcsolat, amely kölcsönös, szabad választással jön létre. Nem velünk születik, mi teremtjük. Nem fertőzi meg semmilyen testi kapcsolat, vagy érdek. Nem akarunk egymástól semmit - egyszerűen csak jó együtt lenni. A barátság születése mindig együtt jár azzal az érzéssel, hogy találkoztunk már valahol. Hogy ismerem őt! Ez persze sejtelem, nem biztos hogy így van. Sosem tudhatjuk, mitől vagyunk otthon egymásban. De ha a barátomhoz megyek: hazamegyek.”
„- Te Lali! Van alkoholmentes söröd?
- Persze, van!
- Akkor dobd ki a francba, és adj egy normálisat!”
„Megkívántam?
Lehetséges.
Ha a vágy kölcsönös és szabad embereké: érdemes egy kicsit utánanézni. Mi van ott? Húsod éhes húsára? Nem tragédia, sőt. Ámbár a nő olyan, mint egy szépségesen egyedi módon becsomagolt díszdoboz. Királyfi számára tervezték. Ki lehet bontani, az kétségtelen, utána vissza is lehet csomagolni, és utólag szinte észrevehetetlen, hogy már egyszer (hiába) ki lett bontva a cucc, de hát a sok bontogatás közben ugyebár – kinek mennyi a sok, az persze ízlés kérdése -, a díszdoboz, pontosabban a tartalma, bármilyen ügyesen is csomagolják vissza, báját elhullajtja. Persze, a királykisasszonyok pontosan tudják, hogy a vágy nem szerelem. S inkább nem vetkőznek, vagy csak roppant ritkán. Megvárják a királyfit. Abból pedig, a mesékből tudjuk, hogy háromnál több sose jön.
Meg kell ismerni őket.”


 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló