Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Afrikander - Een Plesierige Kerfees
Argentine - Feliz Navidad
Armenian - Shenoraavor Nor Dari yev Pari Gaghand
Azeri - Tezze Iliniz Yahsi Olsun
Bahasa Malaysia - Selamat Hari Krismas
Basque - Zorionstsu Eguberri. Zoriontsu Urte Berri On
Bohemian - Vesele Vanoce
Brazilian - Boas Festas e Feliz Ano Novo
Breton - Nedeleg laouen na bloavezh mat
Bulgarian - Tchestita Koleda; Tchestito Rojdestvo Hristovo
Chinese -
(Mandarin) Kung His Hsin Nien bing Chu Shen Tan
(Catonese) Gun Tso Sun Tan\'Gung Haw Sun
Cornish - Nadelik looan na looan blethen noweth
Cree - Mitho Makosi Kesikansi
Croatian - Sretan Bozic
Czech - Prejeme Vam Vesele Vanoce a stastny Novy Rok
Danish - Gldelig Jul
Dutch - Vrolijk Kerstfeest en een Gelukkig Nieuwjaar!
English - Merry Christmas
Esperanto - Gajan Kristnaskon
Estonian - Roomsaid Joulu Puhi
Finnish - Hauskaa joulua
French - Joyeux Noel
Frisian - Noflike Krystdagen en in protte Lok en Seine yn it Nije Jier!
German - Froeliche Weihnachten
Greek - Kala Christouyenna!
Hawaiian - Mele Kalikimaka me ka Hauoli Makahiki ho
Hebrew - Mo\'adim Lesimkha. Chena tova
Hindi - Shub Naya Baras
Hungarian - Kellemes Karacsonyi unnepeket
Icelandic - Gledileg Jol
Indonesian - Selamat Hari Natal
Iraqi - Idah Saidan Wa Sanah Jadidah
Irish - Nodlaig mhaith chugnat
Italian - Buone Feste Natalizie
Japanese - Kurisumasu Omedeto
Shinnen omedeto (Happy New Year in Japanese)
Korean - Sung Tan Chuk Ha
Latvian - Priecigus Ziemas Svetkus un Laimigu Jauno Gadu
Lettish - Priecigus Ziemassvetkus
Lithuanian - Linksmu Kaledu
Manx - Nollick ghennal as blein vie noa
Maori - Meri Kirihimete
Maylasia - Bahasa Malaysia Selamat Hari Krismas
Marathi - Shub Naya Varsh
Norwegian - God Jul Og Godt Nytt Aar
Polish - Wesolych Swiat Bozego Narodzenia
Portuguese - Boas Festas
Rapa-Nui - Mata-Ki-Te-Rangi. Te-Pito-O-Te-Henua
Rumanian - Sarbatori vesele
Russian - Pozdrevlyayu s prazdnikom Rozhdestva is Novim Godom
Serbian - Hristos se rodi
Slovakian - Sretan Bozic or Vesele vianoce
Samoan - Maunia
Talmud
A szerelem nem az, amikor megváltoztatod a hangodat, viselkedésedet párod iránt, hanem az, amikor önmagad tudsz lenni és ő ezért szeret téged, önmagadért.
Azt mondják, a szerelemnek kétszer örülhetünk igazán. Amikor elkezdődik, és amikor még tart. Talán a sors kegyetlen fintora mégis, hogy annyi, magát hűségesnek mondó szerelmes mégis hűtlennek bizonyul. És a hűséges ember pedig nem talál rá az igaz szerelemre. Az élet rossz tréfája ez, mert talán nem minden ember érdemes arra, hogy a rendíthetetlen és őszinte szerelem csíráját megtalálja, majd boldogan éljen élete párjával, amíg meg nem hal. A lehetőség mindenkinek adott, de közel sem biztos, hogy mindenki élni is tud vele…
Állt a fiú a vízparton, és úgy érezte, mindenben benne van minden, s ez a minden az idő, amely kibontja és elrakja az évszakok pelenkáit, virágos ruháját, lucskos rongyait és havas bundáját. De mindig megvan minden a végtelenség öreg sublótjában, nem pusztul el semmi, csak vár ás jön, vár ás megy, amíg csak ki nem hűl a föld, vagy még azután is, mert el nem veszhetik semmi, csak megváltozik.
Néha megállt az evésben, s ilyenkor úgy érezte: a bokrok puha árnyékában elmúlt emberek lélegeznek, s a föld, ahol ül, azért meleg, mert előbb ült már rajta valaki. "Itt volt a fal" - mondta Matula, de hol vannak a kőművesek, akik rakták, hol a kéz, amely a habarcsot keverte, hol a gondolat, ami az egészt teremtette? Mi lett belőlük? Milyen erő lett belőlük? Hiszen az energia nem vész el, csak megváltozik.
Fa lett belőlük? Madárszó, virág, tölgymakk és mogyoró lett belőlük? Szél és pára lett belőlük? Felhő? De mi lett a képzelettel, a gondolattal? Belerakták a falakba, vagy itt kereng, és megérinti az ő képzeletének húrjait?
Mi lett belőlük, mi lett belőlük? Föld, víz, elmállott csontok? Mész és foszfor? De hova lett a fájdalom, az öröm, a sírás, a kín, a mámor, a harag, a békülés, a szeretet? Egymásnak adták ezeket az érzéseket, és magukkal vitték?
Egy diák, mihelyt pénz üti a markát, képzeletbeli oszlopot emel magának, arra támaszkodik, biztosabban jár, mint azelőtt, szilárd talajt érez a lába alatt, tekintete nyílt, egyenes, mozdulatai fürgék, tegnap még alázatos, félénk volt, el is verhették volna, ma már ő verne el akár egy miniszterelnököt is. Tüneményes változások mennek végbe benne: mindent akar, mindenre képes, vágyai összevissza csapongnak, víg, nagylelkű, közlékeny. A szárnyaszegett madár szárnyra kapott. A pénztelen diák úgy kap egy szemernyi gyönyör után, ahogy a kutya ezer veszély közt futtában elcsen egy csontot, szétrágja, kiszívja belőle a velőt; míg a fiatalember, ha néhány röpke arany csörög a zsebében, apránként élvezi örömeit, elgyönyörködik bennük, mintha a felhők közt lebegne, feledi, mint jelent ez a szó: nyomor. Egész Párizs az övé. Tündöklő életkor ez, csupa láng és csillogás, a ficánkoló erő kora, amikor az ifjú, akár férfi, akár nő, nem a hasznot lesi! Adósságokat csinál, és ha van mitől féljen, csak azért is kétszeresen élvezi az életet.
Adj ennem, adj innom, gondoskodj rólam, és amikor a napi munka véget ér,
Adj nekem menedéket, tiszta fekhelyet egy tágas istállóban.
Beszélj hozzám! A hangod számomra sokszor többet ér a gyeplőnél.
Légy jó hozzám, s jókedvűen foglak szolgálni, és szeretni foglak Téged!
Ne rántsd meg a gyeplőket, és ne emeld rám az ostort!
Ne üss, vagy rúgj meg engem, amikor nem értem, mit kívánsz,
Inkább adj nekem időt, hogy megérthesselek!
Ne tekintsd engedetlenségnek, ha nem követem a parancsaidat,
Talán a nyergemmel, a kantárommal, vagy a patáimmal van a baj.
Ha nem eszem, nézd meg a fogaimat, talán fájnak.
Te is tudod, hogy az menyire rossz érzés.
Ne köss ki túl röviden, és ne vágd le a farkamat,
Az az egyetlen fegyverem a legyek és a szúnyogok ellen.
És végül, drága Gazdám, ha már nincs számodra hasznom,
Ne hagyd, hogy éhezzek, fázzak, és kérlek, ne adj el!
Ne adj egy olyan gazdához, aki hagyja, hogy éhezzek és lassan a halálba kínoz engem,
Inkább légy irgalmas, és gyorsan, fájdalommentesen vedd el az életemet!
Hadd kérjem ezt Tőled, és kérlek,
Ne vedd tiszteletlenségnek, ha az Ő nevében teszem,
aki maga is egy istállóban született, mint én...

Ámen.
S én hűséges hátasom nyakához borulok. Arcomon legördülő könnycseppjeimet magába szívja bársonyos szőre. És én csak zokogok. Ő odébb áll, kérdő tekintettel néz rám. Aztán rájövök, hogy jogos e két rám meredő szempár. Mi okom sírásra, ha egyszer itt vagy nekem drága lovacskám?
Ha majd megérint az utolsó perc és magad maradsz a csendben, néhány kérdés még nyitott marad: ilyennek képzelted a paradicsomot? Ez lenne az a világ, mely üdvösséget hozhat? És ezek a tettek vezetnek a szebb jövőbe? Catalina vagyok. Enyém a múltam. Én akartam ezt a jelent, és a jövőt is vállalnom kell. Csajok, szilikon, nekem ez lett a poklom! De te még dönthetsz!
Lehet, hogy megszabadulsz az emlékektől,
De attól Őt soha nem vered ki a fejedből.
A tárgyakat kidobhatod,
A nevét bárhonnan lefirkálhatod,
De fejedből már sohasem tűnik el.
Minden nap szomorúan kelsz fel.
Mások odajönnek, kérdezik: mi a baj?
Te csak a földet bámulod, és forog veled a talaj.
Sírni már nem tudsz, hisz nem vagy bánatos,
Egyszerűen csak magányos!
Ne sírj, ne félj, csak várj,
Pár hónap s elmúlik ami fáj!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló