Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Az igazi NŐ, akinek a család a fontos, aki összetartja azt. Aki szeret és tud szeretni és gondoskodni. Aki tud mindig újat mutatni, akiben bízhat a partnere. Aki bármilyen közhelyesnek hangzik, de megállja a helyét a konyhában, aki a lakásukat-házukat otthonná varázsolja. Tesz azért, hogy a párját elkápráztassa újra és újra. Csinos és ápolt. Egyéniség. A partnernek legyen barátja; párja; szeretője és szerelme. Intelligens, de ha valamit mégsem tudna, azt felvállalja. Megújuló, akinek a szemébe az izgalmat és a megnyugvást is megtalálod. Az igazi nő ösztönösen tudja, hogyan kell szeretnie, aki örömet lel abban, hogy ő nőnek született.
Talmud
Nem jó azt mondták visszatérni oda, ahol az ember fiatal volt. Ahol az ember valamikor otthon volt. A világ változik, az emberek változnak és szomorú az, ha idegennek érezzük magunkat ott, ahol valamikor otthon voltunk.
Lisey már az álmok világában kóborol, ahogyan Scott is, de az álmok világába sosem együtt mennek, és Lisey attól fél, hogy a halál is ilyen lesz, a halál, ahol álmok ugyan még vannak, viszont a szerelem –az otthon, a kéz, ami a kezedre kulcsolódik, mikor a nap végén madárrajok szelik át az égboltot a Nap égett-narancssárga korongja előtt- hiányozni fog.
Jelenleg nem hiányzik a versenyzés. Boldog ember vagyok. Jó életem van. Jól éreztem magam a múltban, de most még jobban érzem magam és ez elég egyértelm?. Több id?t tudok otthon tölteni. Magam határozhatom meg az id?beosztásomat úgy, hogy a vakációk alatt otthon legyek és a gyerekeimmel tölthessem a szünid?t. Ez nagyon kellemes. De még mindig nagyon közel állok a versenyzéshez és képben vagyok majdnem mindennel kapcsolatban, ami történik.
Karácsonykor az embernek még otthon is honvágya van.
Ahol szeretünk, ott az otthonunk - az otthon, melyet lábunk elhagyhat, de szívünk sohasem.
Amíg cseperedő gyerekek vannak otthon, addig olyan a takarítás, mint havat lapátolni hóesésben.
Amíg cseperedő gyerekek vannak otthon, addig olyan a takarítás, mint havat lapátolni hóesésben
Ahogy a Föld élteti az élők testét, úgy imádom minden veled töltött estét. Ahogy a föld otthont ad az elveszett magnak, úgy vágyom Rád minden percében a napnak!
Az igazság mindig a szívedben lakozik,
Kit szeretsz, valahol gyűlölhetsz is.
Ha kételyek gyötörnek,
Ő talán örülne,
Ha fognád két kezét,
Te csupán arra gondolsz, ennyi volt, elég.
Szakítasz, s vége mindennek.
Ő boldog, te vagy ki elveszett.
Sírsz otthon, utcán, a magányban,
Tán ő is gondol még rád szobájában,
Hogy valaha ott voltál, de többet soha,
Reménykedsz, hogy elfeled és nem gondol rád soha,
Így csak neked fáj e szomorú történet,
De ő is őrizgeti még fényképed.
Átkarol, s kérdi "Szeretsz e még"
Kicsúszik a szádon "Azt mondtam elég"
Jön az üzenet "Ezt elcseszted"
Mosolyogsz az egészen, mert túllépett.
Nem lesz még egy, ki így szeret,
Hát írsz neki egy sms-t.
"Szeretlek most, s örökké"
Magához húz, ismétel "Most, s örökké"
Élvezed a pillanatot, bár nincs szabadságod,
Gúnyol, kínoz, játszik veled,
Könnyes szemed, már nem érted.
Visszakaptad, ő az, ki elment,
Emlékszel?! Más így nem szeret.
Nincs szabadság, s talán nem is kell,
A tehetetlenség a sírba visz el...

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló