Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Senki sem érdemli meg könnyeidet, aki pedig megérdemli az nem fog sírásra késztetni.
Talmud
Ha a tegnapon gondolkozol folyton elmulasztod a mát, ha a holnapnak élsz szintén…
Élj a mának! Így minden egyes nap a tied lesz, kivétel nélkül…
Érted képes vagyok beugrani a köztünk tátongó szakadékba, hisz vagy elkapsz vagy elveszek, de így legalább nem kell többet érted szenvednem.
Megpróbálom elmondani, hogy mit érzek irántad:
Úgy szeretlek, hogy az szinte fáj,
Mert te vagy lelkem másik fele és hogyha nem látlak,
Hát jön egy érzés, mit úgy hívnak, hiány...

De miért van az, hogy ha velem is vagy, ugyanúgy hiányzol
És nem bírok betelni veled?
Ez azért lehet, mert a lelkünk végleg összeforrott
És egymás nélkül élni nem lehet...
Van hőn szerető érző szívem, finom a lelkem,
Amint van Tenéked, mind a tiéddel forr egybe.
Márvány szép homlokodra csókolgatom a napot,
Szirmokként nyílnak csókra ajkaid az ajkamon.
We are the ones who saw it all
We saw kingdoms rise and fall
We brought soldiers to the fight
And ran to war in morninglight
We shall ever love and give
We shall always run to live
To survive, we must be mild
To subsist, we must be wild
And that we will always be
Forever wild, forever free...

Adj ennem, adj innom, gondoskodj rólam, és amikor a napi munka véget ér,
Adj nekem menedéket, tiszta fekhelyet egy tágas istállóban.
Beszélj hozzám! A hangod számomra sokszor többet ér a gyeplőnél.
Légy jó hozzám, s jókedvűen foglak szolgálni, és szeretni foglak Téged!
Ne rántsd meg a gyeplőket, és ne emeld rám az ostort!
Ne üss, vagy rúgj meg engem, amikor nem értem, mit kívánsz,
Inkább adj nekem időt, hogy megérthesselek!
Ne tekintsd engedetlenségnek, ha nem követem a parancsaidat,
Talán a nyergemmel, a kantárommal, vagy a patáimmal van a baj.
Ha nem eszem, nézd meg a fogaimat, talán fájnak.
Te is tudod, hogy az menyire rossz érzés.
Ne köss ki túl röviden, és ne vágd le a farkamat,
Az az egyetlen fegyverem a legyek és a szúnyogok ellen.
És végül, drága Gazdám, ha már nincs számodra hasznom,
Ne hagyd, hogy éhezzek, fázzak, és kérlek, ne adj el!
Ne adj egy olyan gazdához, aki hagyja, hogy éhezzek és lassan a halálba kínoz engem,
Inkább légy irgalmas, és gyorsan, fájdalommentesen vedd el az életemet!
Hadd kérjem ezt Tőled, és kérlek,
Ne vedd tiszteletlenségnek, ha az Ő nevében teszem,
aki maga is egy istállóban született, mint én...

Ámen.
Egy személyiség nem más, mint döntések sorozata! Ennek tudatában a választás bizonytalanná, személytelenné tesz.
Mindenki ölt már meg valamilyen bogarat, apró élőlényt. Én is annyit elpusztítottam már. Soha nem gondoltam bele, hogy mi tettem, eddig. Egy embert megölni mégse olyan, mint egy rovart. Belegondolsz, hogy egy fontos személyt veszített el a világ. Akinek valószínűleg családja volt. Sokat tehetett volna az emberiségért. És te mégis elfojtott dühvel és haraggal védelmezed meg a saját életedet, mert úgy gondolod, az fontosabb mindenki másénál. Valószínűleg, ha másnak is elmondanám, csak megnyugtatnának, hogy önvédelem volt és persze, hogy mindenkinek fontosabb a saját kis élete a másiknál. Pedig nem. Nem tudok beletörődni, hogy pusztán jó céljából megöltem valakit. Amikor rátaposok egy hangyára nem az jut eszembe, hogy ez az élőlény, amennyire kicsi, olyan fontos az életnek, hanem az, hogy mennyi bosszúságot okozhat. Nem lennék képes még egyszer megölni valamit. De az elkövetkező időkben ismét pusztításra kell vetemednem, hogy megvédjem azokat, akikre halál várna, ha megfutamodnék. Nem tehetem, legalább is nem most. Mindenki számít rám. A nemes célért kell küzdenem. Ha feladom, nem ez az egy ember hal meg miattam. Annyi mindenki más is. Gyávaságból nem lehet megélni. Talán jobban fájna, ha nem küzdenék tovább mindenki érdekéért.
Ne félj attól hogy valaki szeret téged, gondolj csak bele ez nem a vég, hanem a kezdete valaminek...talán egy jobb élet kezdete is lehet.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló