Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
4
Utolsó oldal »
"Kisasszonyok, ne sírjatok! A férfi mind kalandor, Fél lába itt, fél lába ott, Csak gondtalan csatangol. Ne sírj, leány, A férfiért, Légy hetyke, fürge, pörge, Csak vállat vonj, ha bánat ért - Hej, táncra, körbe-körbe! Ne nyújtsd a jajt, ne nyögd a bajt, Ha kínja olykor elfog! Míg nyár virít, míg lomb kihajt, A férfi úgyse lesz jobb. Ne sírj, leány, A férfiért, Légy hetyke, fürge, pörge, Csak vállat vonj, ha bánat ért - Hej, táncra, körbe-körbe!"
Talmud
„A leány eltakart piros arcát fehér kezeivel és lassan, csöndesen sírdogálni kezdett. Az ifjú udvariasan fölkelt, halkan közeledett a hintaszékhez és hirtelen, gyöngéden odahajolt a leány fölé és megcsókolta. Olyan volt ez a csók, mint a pirosan lepergő szeptemberi falevél. Az este enyhe árnyai lopóztak a kertbe és a fáradt csöndbe nem vegyült semmi nesz, csak olykor-olykor egy hulló falevél zöreje s egy csók csattanása...”
„A tetőpontra az jut, aki tudja, minek örüljön, aki a boldogságát nem tette másoktól függővé, aki nem nyugtalankodik, aki bízik önmagában...Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell leásni érte! Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, a bensődben derül. Szórd el, ami csillog, és az igazi jóra vesd tekinteted! Örülj a magadénak! Hogy mit jelent ez? Téged, és éned legszebb részét! Szeretnéd tudni, honnan ered? Ha szándékaid becsületesek, cselekedeteid helyesek, lelkiismereted nem zúgolódik..., akkor egyenes gerinccel járhatsz az úton, amit életnek nevezünk...”
"Kisfiù megkérdezte az Annyàt "Miért sìrsz?"
Azért mert asszony vagyok mondta neki.
Nem értem mondja a fiù.
Az anya csak àtölelte és mondta nem is fogod soha megérteni.
Késöbb a fiù az apjàt kérdezte meg,
Miért tünik ùgy hogy Anyu ok nélkül sìr."
Minden asszony ok nélkül sìr annyi volt az egész amit az apja mondhatott.
A kisfiù felnölt és férfivà vàlt.
Ès folyton nem értette miért sìrnak az asszonyok.
Végül felhìvta az Istent és mikor végre kapcsolatba lépett vele megkérdezte
Uram miért sìrnak olyan könnyen az asszonyok?
Az Isten ìgy felelt: Mikor az asszonyt teremtettem különlegesnek kellett lennie.
Teremtettem neki vàlat elég eröset ahoz hogy elbìrja a vilàg terhét.
de oly gyöngédet hogy nyugalmat biztosìtsanak.
Adtam neki belsö eröt hogy bìrja ki a gyermek szülést és elutasìtàst melyet sokszor kap a
gyermekeitöl.
Adtam neki keménységet amely segìt neki folytatni ott ahol màr mindenki feladja.
Gondoskodni a csalàdjàròl betegség és fàradsàg ellenére panasz nélkül.
Adtam neki érzést szeretni gyermekeit minden körülmény közt.
Annak ellenére is mikor a gyermeke mélyen megsérti.
Adtam neki eröt elfogadni a férjét hibài ellenére.
Bordàjàbòl formàltam öt hogy örizze az ö szivét.
Adtam neki bölcsességet hogy tudja hogy a jò férj soha nem sérti meg a feleségét,
De olykor pròbàra teszi az erejét és a döntö képességét,
kitartani mellette minden viszonytgsàgba.
Ès a végén adtam neki a könnyet mely kicsordul és kizàròlag csak az övé.
Hogy fel tudja hasznàlni bàrmikor mikor szüksége van rà.
Hogy mindent el tudjon viselni.
Ahhoz a könyhöz joga van.
Senki nem bìr ki szò nélkül annyit mint az asszon.
Az asszony szépsége nem a ruhàba van mellyet hord
Nem az alakjàba nem is abban hogyan fésüli a hajàt.
Az asszony szépsége a szemeibe kell hogy legyen mert azok a kapu a szivéhez
és a helynek amelyben a szeretet lakik.
„Hogy nem számít, mennyire jó valaki, mindenképpen fájdalmat okoz neked olykor. És ezért meg kell bocsátanod neki.
Hogy évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához.
Hogy nem kell megváltoztatnunk barátainkat, ha megértjük, hogy a barátok változnak.
Hogy a körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk felelősek.
Hogy vagy Te tartod ellenőrzés alatt a tetteidet, vagy azok fognak Téged.
Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel.
Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel.
Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki.
Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni.
Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével.
Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné.
Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak.
Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod. • Talán Isten úgy akarja, hogy találkozzunk sok nem hozzánk illő emberrel, mielőtt találkozunk az igazival. Így mikor végre találkozunk vele. Tudunk majd hálásak lenni ezért az adományért.”
"Mert mindent könyvek borítottak itt, ez csak természetes, mennyezetig a roskadozó polcokat, a székeket, a ládákat, az asztalokat, a padlót egészen a sarkokig, rejtett zugokig. És kis halmok - könyvhalmok! - álltak a vécében, a tévé tetején, alul a ruhásszekrényben is, vastag, karcsú, poros, fényes fedelű, régi meg új könyvek... rútak és gyönyörűségesek, de egy dologban mind hasonlított: a legszürkébb napokon is képesek voltak elűzni akármi unalmat, és Meggie tudta ezt, és szerette őket érte, hát annyi baj legyen, hogy olykor kis híján hasra is esett bennük az ember."
"Amíg átéljük a boldogságot, nehezen érezzük meg, de ha már elmúlt és visszatekintünk, hirtelen megértjük
- olykor elcsodálkozva - milyen boldogok voltunk."
Hinni akkor is, ha a tételt olykor csak hitünk bizonyítja, s küzdeni, bárha elégtételt csak a jövő ad álmainkra.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló