Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Ha valakit igazán szeretsz szívedből, lelkedből, nem tudod megmagyarázni, hogy miért szereted, hogy mit adott ő neked, hogy miért vagy olyan boldog a tudattól, hogy Ő a világon van. A szeretetet nem lehet megmagyarázni. Az egy sokkal magasabb rendű tudás. Isten sem akarja, hogy megértsük. Elég ha érezzük. A szeretet érzése bizonyítja, hogy van Isten. Az nem lehet más...
Az nem lehet biológia.
Talmud Élet,
Szerelem…egy természetfeletti érzés mely egyszerre tesz gyengévé és erőssé… ettől lehetsz a világon a legboldogabb, vagy éppen emiatt a legszomorúbb…amikor beteljesül, semmi sem hiányzik, amikor pedig vége lesz, végtelen üresnek érzed magad nélküle…és folyamatosan benned vannak azok a kérdések amikre talán sosem kapsz választ…miért hagyott, el mikor mindennél jobban szerettem és soha nem akartam mást? Miért érzem még mindig úgy, hogy ő az igazi?- talán mert így van…vagy egyszerűen csak játszik velem az élet… vagy azért nem kapom vissza és hiszem ezt mert majd találkozok valaki mással, aki ugyanezt műveli az érzéseimmel, és talán örökre velem marad? Nem tudom…
Téged szeretni számomra annyi, mint a hullámot szeretni, mely néha magasba emel, olykor szikla szirthez csap, máskor teljesen eltűnik a szem elől, hogy újra előtörjön és a magasba emelhessen...
Néha a szeretet önzővé tesz. Néha nagy ostobaságokba visz bele. Néha egyszerűen rádöbbent, miért is a pisztolyod a legjobb haver.
Azt hiszem minden baj akkor kezdődött, amikor az ősember elkerített magának egy apró földdarabot és kijelentette: ez mostantól az enyém. Innentől kezdve birtoklásra vágytunk és azt akartuk, hogy uralkodhassunk valami fölött. Ezek az apró földterületek lassan-lassan hatalmas országokká nőttek, a hatalmas országok egyre több és több embert fogadtak magukba, de az az egy ember, aki az elején kijelentette, hogy ez márpedig az enyém és senki másé, mindig megmaradt olyannak amilyen egykor volt annyi különbséggel, hogy társakat gyűjtött maga köré, hogy mindenkit szemmel tarthasson. Hatalmat akart, uralni a földdarabját, majd mások földjét, végül az egész világot. Ma már nem az a fontos számára, hogy le tudja győzni az ellenfelét, vagy térdre tudja kényszeríteni a bolygót, hanem az, hogy akár tizenhárom vagy tizennégyszer is el tudja pusztítani a Földet, ha épp úgy akarja.
Eljön az az idő, amikor fel fog tűnni, ha a tükörbe nézel, hogy az a csillogás, ami egykor a szemedben volt már régen eltűnt. Már nem úgy látod a világot, mint egykor, már nem várod a csodákat, pusztán a sivár és kopár tényeket látod, amik villámként képesek átcsapni rajtad. De téged ez már cseppet sem izgat. Tudod nagyon jól, hogy ez a világ sajnos ilyen. Nem fogsz megbízni senkiben, és ezzel azt is képes vagy őrületbe kergetni, akit valójában szeretsz. Az ifjúkori szerelem már rég a múlté. Nem fog annyira lelkesíteni semmi a világon, mint régen, mert tudod, hogy semmi sem olyan fontos és nagyszerű, mint azt egykor hitted. A világ meghal benned, és vele halsz te is. Megölted a lelked egy tollvonással.
A boldogság legtöbbször ujjongó öröm, amely csaknem szétfeszíti az ember keblét és ugyanolyan gyorsan elmúlik mint ahogyan jött. Aztán ismét itt terem és elhiteti velünk, hogy az élet csodálatos dolog.
Jamie megmentette az életemet. Tőle tanultam mindent: az életről... a reményről... az előttem álló hosszú útról. Mindig hiányozni fog, de a szerelmünk... olyan akár a szél... nem láthatom... de érzem.
A boldogság iránti vágyakozás felemészti a lelket. Ám minél nagyobb a vágy, annál gyorsabb ez a folyamat.
Minden olyan dolog, amit a tudomány még nem képes felfogni, azt az emberek csodának gondolják; de mégis forog a föld, és az alkotó is pihen már egy ideje.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló