Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Az élet olyan mint egy doboz bonbon, nem tudhatod hogy mit veszel belőle.
Talmud
Kedves hiszed-e, nyílnak még virágok az ugaron,
Szomorú mosolyod akarom, múljon az ajkadról.
Szedett, tarka virágokból fonok neked koszorút,
Fejedre teszem szépen, hogy ne légy sose szomorú.
És mikor rám néznek az emberek, mindig megkérdezik: "Miért vagy olyan szomorú?" Honnan tudják? Miből látják? A szemem? A szemem hogy mondd el ennyi mindent? Hogy tanuljam meg elrejteni,ami fáj? Azt hiszem, mindenki meglátja rajtam, csak az nem, aki amúgy sem lát semmit...
Félek és remegek az Élettől,
Tudom, hogy vár rám valami, de nem látok a fénytől.
Keresem és kutatom, hogy megleljem,
Röpke pillanat, törékeny üveggolyó mindösszesen...
Karolom magam, nyugtatom a lelkem,Szivárványt gyártok, felujjongok hirtelen.
Majd letargiába esem, elmélázok a nehézségeken,
Végül elmerülök az ismeretlen messziségekben.
Menekülök, mindenem hátrahagyva,
Hátha valaki egyszer utánam fut, engem akarva...
Neha az elet semmiseg,s neha nem erdemes kuzdeni.S ha tenyleg meghal a vagy es a szirmaid lehullnak egyenkent,ne legy banatos,neha egyedul kell legy.Neha meg kell tedd amit mas elhagy,s gyakran amit nem szeretnel!Az elet marcsak ilyen hagyja,hogy egyedul maradj,hogy lassa tenyleg eleg eros vagy?Vajon kepes vagy amire mas meg oly messze?Vajon tenyleg felnottel az utolso tesztre...S ha IGEN legy bator s mutasd meg torzsod,hogy nem vezna csak neha megtort
Érzed kedves, ha nem mondod nékem, akkor is látom,
Szemedben boldogságot, cinkos pajzán pillantásod.
Sugárzol, adod az édes Élet melegét folyton,
Nyugtat, amikor megpihen édes csókod ajkamon.
Sajnos úgy fogok meghalni, hogy nem láttam Nápolyt, de azért túlélem...
Vannak érzések melyekről beszélni nehéz, melyek a világ számára titkot relytenek.Érzések melyeket csak mindaddig tudhatunk magunkénak amíg bele nem nézünk annak szemébe aki iránt tápláljuk azokat. Bármilyen érzések is ezek, jók vagy rosszak, kedvesek vagy gonoszak. Az ember tekintete/szeme olyan akár egy tükör, s ez a tükör megmutatja mi rejlik legbelül. Fegyver is lehetne.. pont emiatt,elárulhat bennünket vagy épp megvédhet.
Szívem dobban, könnycsepp csorran- léptem nehéz,mégis..lelkem, menni kész. Szívemet gúzsba kötötték s úgy érzem láncra is verték... mint minden rabnak, álmom a szabadság, a napfény, melyet oly rég éreztem bőrömön. A súlya, mely oly nehéz, s az érzés ami eltölt.. olyannyira elviselhetetlen, mintha nehezékként egy mázsás vasgolyóval díjjazták volna tettem...
Hogy minden fény, mi még nem vakít,
Mit a szem még elvisel,
A tűleveleken átszűrődik,
Az illatos füvet simogatja érzékeivel.

S tündérek fogják és fonják
Az álmok, a hangok, a fények fonalát,
Táncuk nyomán zöldebb a fű,
Mosolyuktól még mélyebb,
Még érzékibb ez a Székely világ.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló