Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Drága kincsnek érzett minden másodpercet, amíg még lélegezhet, csodának a fű illatát, az arcát simogató hűs fuvallatot. Mások éveket, évtizedeket fecsérelnek el, azt se tudják mihez kezdjenek a sok idejükkel, ő pedig legszívesebben belekapaszkodna minden egyes másodpercbe.
Talmud
Egyszer szeretnék írni egy könyvet, amiben nem lesz semmi más, csak térképek meg szállodacímek, és a többi lap üresen marad: az embereknek maguknak kell megírniuk saját útikönyvüket, maguknak kell felfedezniük az éttermeket, a műemlékeket és azokat a csodálatos dolgokat, amelyek minden városban megvannak, de amelyekről soha nem beszél senki, mert "a történelem, amit meséltek nekünk" , nem szólt róluk a "kötelező látogatások" fejezetben.
Arról van szó - folytatta Mari -, hogy tegnap éjjel hallottam, ahogy egy nő zongorázott. Csodálatosan játszott, ritkán hallottam ilyen szépet... ez a lány is, aki azért játszik ilyen mély beleéléssel, mert tudja, hogy meg fog halni. És én? Talán én soha nem fogok meghalni? Hová tettem a lelkem? És miért nem tudom ilyen beleéléssel játszani életem muzsikáját?
Az angolok, akárcsak a régi érmék, melyeket jobbára félreteszünk, és kevés kézen forognak, jobban megőrizték amaz érdességet, melyet nekik a természet míves keze adott. Nem oly kellemesek tapintásra, de oly világosan látható a veret, hogy már első pillantásra felfedezzük, mi csodás kép és felirat van rajtuk.
Ki próbálkozik fejlődik, a csalódás ellenére, a dac pedig keserű...
Nem kívánom senkitől,
hogy csodás dolgot tegyen,
de joggal elvárom mindenkitől,
hogy mindig ember legyen.
Az első szerelem olyan mint egy álmodás,az első szerelem olyan mint egy kézfogás,az első szerelem mégis szebb a többinél. Az első szerelem mindhalálig elkisér.
Amikor szerelmes leszel, akkor esélyt adsz a csalódásnak, hogy bármikor kopogtatás nélkül Rád rontson. /Radevszki Anita/
Fent ragyognak a csillagok,
Olyan rossz, hogy Te ott, én itt vagyok.
Gondolatom messzire visz,
a hegyeken is túl,
Oda, ahol már a boldogság az úr.
Rohan az idő, mint homokszemek az ember ujjai közül, úgy peregnek a percek. Gyorsan, hang nélkül. Szeretnék megállni, egy olyan ponton, ahol még biztonságban tudtam magam... Csak állni egyhelyben. Lehet, hogy hiába várok olyan csodát, amiben nem hiszek. De hiszem, hogy az élet még szebb is lehet.
Minden olyan furcsa, az élet már korántsem olyan barátságosan hívogató. Felnőni felelősség... És azt hiszem még nem vagyok elég felelősségteljes.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló