Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Megint kisírt szemmel ébredek,
csak is azért, mert szeretlek!
Szakításról szó sem eshet,
az életem, akkor érne véget!
Talmud Szakítás, Fájdalom,
Teljesen beborult az ég,
szívemnek fáj még az emlék,
egy napsugár sem jön át,
a reményem teljesen elszállt.
Vajon leszek-e még boldog valaha,
amilyen rég voltam a karjaidba?
Tudom soha nem kaphatlak vissza,
a neved örökre a szívembe karcolva...
Fájdalom, Szomorú,
Hiányod ciánként mérgez,
a távolság az, ami fékez,
hétvégéket kell kibírnom nélküled,
fáj, hogy nem lehetek veled.
De a szívemet nálad hagytam,
cserébe a tiedet magammal hoztam.
Vigyázzunk nagyon egymás szívére,
mert összetörhetjük, akár egy életre!
, Fájdalom,
Elsüllyedek elkeseredésem tavában.
Fulladozom, nyakam körül saját kezem.
Haldoklom.
Lelkem tovaillan, testem elenyészik.
Nem öngyilkosság ez. Gyilkosságnak vélem.
Az általatok teremtett világ okozza halálomat.
Halál, elmúlás,
Mi az a ló?
A ló maga a természet, a szabadság, jelképe.
És a ló az a teremtés, melyet az Isten ajándékozott nekünk, emberknek legjobb, leghűségesebb barátként!
A ló maga a szeretet!
Természet,
A lovas ÖNZETLENÜL szereti lovát.
A ló pedig, mindig ÖNZETLENÜL adja vissza szeretetünket, még, ha a ló másként végzi szeretetét velünk!
Szeressük lovunkat, bármi esetben.
Ő minden pillantaban velünk van.
Még, ha eltávozott már az élőktől, ő akkor, akkoris veled lesz mindig, s mindenütt, a szívedben!

Természet,
Én olyan akarok lenni, mint Ikarosz. Inkább lezuhanok, minthogy soha ne repüljek. Merd elhagyni a biztosat, hisz változásra csak így van esélyed. Lehet, hogy lezuhansz, de legalább repültél.
Ambíció,
Hitesd el velem, hogy mindig együtt leszünk, hogy az ölelésed örökké fog tartani, hogy az érzés amit érzek soha nem fog elmúlni, hogy tudunk az idők végezetéig együtt működni, hogy a szemeidben bármikor elveszhetek ha akarok, csak hitesd el velem még ha nem is úgy lesz, had érezzem az érzést milyen lenne mind ezt birtokolni.
Remény, ,
A vad figyelt. Csendben és rezzenéstelenül. Várta a megfelelő pillanatot mikor törhet elő, mikor engedheti át magát az érzésnek, mely ott dörömbölt benne és vadul tört előre szétfeszítve a burkot, melybe próbálta benntartani.
Természet, Élet,
Néha nekem is erőfeszítések sokaságába kerül, mire visszagyömöszölöm a farkast a báránybőrébe, pedig az érzés mikor felszínre tör oly hívogató és vérszomjas, hogy jó lenne szabadjára engedni, de a józanész ilyenkor megálljt parancsol és megadásra kényszeríti a zabolátlan állatot. A bárány győzedelmeskedik, a farkas visszabújik és vár, hogy mikor tudna újra elhatalmasodni a gyengén.
Természet, Élet,

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló