Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Miért mindig a szimpatikusabb állatok a vesztesek?
Talmud
Az erek kidagadnak lovam erős nyakán, izmai megfeszülnek, sörényét tépdesi a szél ahogy izgatottan figyel előre. Ereje és gyorsasága, biztos lábai, az inak, az utolsó szőrszál a testén, most mind az enyém és tudásom az ő tudása is.
Van egy mondás, miszerint a lónak élveznie kell munkáját feladatának elvégzése közben, máskülönben sem a ló, sem a lovas nem lesz képes kitűnő teljesítményt nyújtani.
Nem csak az a nagy sportló, aki nyerni tud, hanem az is, aki egy pofon után fel tud állni!
Voltaképpen egyszerű a magyarázat, szükségünk volt a reményre, kerestük ahol lehetett, akár illúziókban is; feltéve, ha elég ígéretesnek mutatkoznak.
Akkortájt olyan álmodozva jártam: nem is tudom, hogyan kerültem arra, csak a jó útról valahogy leszálltam.
Ha meghalok...talán lesznek barátok, akik meggyászolnak, akik továbbviszik közös örömeinket és fájdalmainkat, akik hordozzák az emlékem. Ez a lélek halhatatlansága, a végtelen örökség, a gyász táplálója. De egyben a hité is.
Én képes vagyok lemondani a boldogságomról azért, hogy emelt fővel mehessek tovább az utamon, ennyi a különbség köztünk, és ezért leszek erősebb nálad.
A barátság az, ami fontosabb a saját egódnál.
A te meséd már rég véget ért. Új történet vette kezdetét, de te ennek már nem lehetsz szereplője!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló