Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Intellektuális lány vagy, látom. Megveted a tettleg megnyilvánuló erőszakot. Fegyvered a verbálagresszió. Ismerek ilyen fazonokat. Nem viselkednek durván, nem is beszélnek durván, az a durva, amit közölnek. Számukra így természetes.
Talmud
Részeg vagyok mint az állat, tele hánytam már a kádat. Klozet mélyén négykézláb okádok, de pezsgő pukkanásra felállok s neked Boldog Új Évet Kívánok!
Kicsiny vagyok székre állok, Boldog Újévet Kívánok!
Sajnálom ...
millió korbácsütés érje testem, mert vétkeztem ellened, s az a test,amelyet öleltél, fájdalom ölelje ezentúl.
A múltat eltörölni nem tudom, de a jövőt megváltoztathatom, s mely kín most gyötör, úgy változzon át boldogsággá.
Hazudtam ...
amit ha lehet most meggyónok s elmondom mit vétkeztem. Nem nagy bűn amit én elkövettem, csupán álarcot húztam, s azt mondtam, nem érzek irántad semmit.
Szeretlek ...
s ami volt csupán játék volt, egy dráma, amelyet ha túlélsz, tudni fogom, hogy több vagyok, mint amit reméltem.
Most itt állok némán, a könnyeimet törölgetem le arcomról, mert katlanná vált a lelkem.
Bánok, szeretek, a szívem nehéz, mert azt az embert bántottam, azzal az emberrel játszottam, akinek azt kellett volna adnom, aki igazából vagyok s szeretni tudok.
Ha igazából is nekiállok, születnek hegyek, óceánok!
Tudom, hogy itt vagy valahol közel,

s csak azt várom már, hogy mikor jössz el?!

Itt vagy a dalban, mely szívem tépi szét,

s a fuvallatban, mely hangom viszi feléd!

Felugrok, s rohanok a nagy világban,

nem tudom merre visz majd a lábam...

Ott járok, hol még sosem jártam,

az érzelmek kusza labirintusában.

Futok, rohanok, nem látva a célt,

majd földre rogyok, úgy érzem, nincs remény,

s mikor könnyekbe borít a mély csüggedés,

felnézek, s látom, hogy TE ott jössz felém!!!
A bajnokok bajnoka vagyok. Ha futok, remeg a föld, megnyílik az ég és halandók ujjonganak. Ez a diadal útja... És tiszteletkört teszek a tulajjal, aki virágos takarót tesz rám...
Meteorológusaink tanácstalanok; képtelenek megjósolni a napok óta tartó, hirtelen feltámadó érzelemviharokat. A keletkezett károkért nem tudunk felelősséget vállalni.
Kedves hiszed-e, nyílnak még virágok az ugaron,
Szomorú mosolyod akarom, múljon az ajkadról.
Szedett, tarka virágokból fonok neked koszorút,
Fejedre teszem szépen, hogy ne légy sose szomorú.
Számtalanszor hallom, hogy sopánkodik az ember, mert csak a pofonokat kapja az élettől - hogy a közhellyel éljek. Arról viszont senki nem beszél, hogy ezeket miért ne adhatnánk vissza?

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló