Nők

Kiemelt kategóriák

» Szerelmes SMS

» Születésnap

» Élet

Idézet beágyazása

Beállítás
kezdőlapnak

Facebook
csoport

iGoogle
modul

	Idézet beágyazása weboldalára »

Szófelhő

Nők

RENDEZÉS:

« Első oldal

...

Utolsó oldal »

Gondolj az elmúlt 12 hónapra,
Minden gondod múljon el holnapra,
Nemsokára vége lesz az utolsó éjnek,
Kívánok Neked: Boldog Új Évet!

Talmud

Küldje be kedvenc idézetét »

Utolsó napja, ennek az évnek, Vajon mit is kívánhatnék Néktek? Nem kívánok mást, csak mit a szívem mond, Az idei évtől, legyen a másik jobb!

"Bármit mondasz magadról beszélsz, uralkodsz és elítélsz még úgyis ha dicsérsz bárki szól csak részigazságokról szónokol....tudod a pokolban lenni Az is csak pokol!!"

Az életem, nem is olyan ritkán, szinte már elviselhetetlen. Néha úgy érzem: feladom. És nem csak én vagyok így... Senki sem foglalkozik veled, mert mindenki a saját kínjaival van elfoglalva. Gyötrő kínok... keservesen szépek... de mindenkinek van! Mindenkinek...

Az emberben gyorsan változik minden; mire észbe kap, már nagyra nőtt a bensejében valami félelmetes féreg, amely zsarnokian magába szív minden életnedvet.

A művészet nem az, hogy meg tudunk-e rendezni egy ünnepet, hanem, hogy találunk-e olyanokat, akik örülnek neki.

Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét.
Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre
egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és
melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid,
mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint
a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik.

"Az elején még minden olyan szép volt s jó
Mesébe illő hisz mindenki tudja a mese jó
Heverésztünk a Duna-parton csodás csillagok alatt
S gyártottuk az emlékeket jó sokat
S a végén minden megváltozott bár ne tette volna
A jóból rossz lett s a szépből csúnya
Ennek azonban itt nincs még vége
Próbálkozott próbálkozott tette a szépet
Bocsánatot kért s meg is kapta
Hisz a mesének rossz vége nem lehet ezt mindenki tudja
Folytattuk mit egyszer régen befejeztünk
És most unokánk ül a székbe gyönyörködik bennünk..."

" Csillagszóró szórja fényét,
Kíván melegséget, békét.
Angyalka száll házatok felett, hogy hozzon egy üzenetet;
Békés, Boldog Karácsonyt
Kívánok, Nektek."

„A szeretet mindent kibír- egyet nem: hogy elmúlik. Szeretünk- és vége!? Vége, örökre!? Soha nem lesz többé!? -Ez felfoghatatlan! Elviselhetetlen! Sokkal rosszabb, mint a fizikai kín vagy maga a halál, azért mert egyszerűen természetellenes. Az, hogy testünk vénül, és betegek, öregek, fogatlanok, vaksik és nyomorékok leszünk, még elfogadható valahogy. Nehezen, de mit tegyünk? Az, hogy végül nem bírjuk tovább a fizikai életet, és átlépünk a halál kapuján, még mindig elfogadható, ha keservesen is. Minden kétségbeesett tiltakozásunk ellenére van bennünk valami belenyugvás, vagy talán rejtett bizakodás: majd csak lesz valahogy. Az ember végül megadja magát. De az, hogy a szeretet elmúljon, elfogadhatatlan! Olyan fájdalom, melyet semmi nem enyhít. Olyan borzalom, melyre nincs gyógyír, mert egy hang azt kiáltja bennünk: Ez nem történhet meg! Egy társadalmi rendszer összedőlhet, egy hitvilág összeomolhat, egy nép, egy faj, egy istenkép megsemmisülhet, jöhet az apokalipszis, és megmérgezheti a földet, a vizet, a levegőt, és kipusztíthatja az emberfaj jó részét: mindez bármennyire is meghaladja a képzeletünket- mégis tudjuk valahol, hogy mindez nem lehetetlen, mert benne van a pakliban. De a szeretet elvesztése nincs, és nem is lehet, soha! Ez az egyetlen pont, ez a mustármagnál kisebb kis atommag a szívünk közepén, ahol lényünknek és az egész teremtésnek a legvégső titkát őrizzük. Ez a titok, ha szavakkal kimondjuk, ennyi: a szeretet örökkévaló. Minden más elmúlhat - és el is múlik. A nap élete véges. A csillagoké is. A kozmoszé is. De a szeretet el nem múlhat-megmarad. Ezért van az, hogy senkit nem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet". Nem igaz. Ez nem olyan seb, ami gyógyul. A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad. Egyetlen dolog szüntetheti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Ha elfelejtjük. Amikor azt mondjuk, hogy az "idő gyógyít", erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban ha valóban szeretünk nem lehetséges.”

Nincs adat!

Bejelentkezés

Vicc ajánló