Kiemelt kategóriák
»
» Szerelmes SMS
» Születésnap
» Élet
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Ne kívánjon az ember fényes palotát, ki tudja mennyi könny mossa annak ablakát. Nézd a fecskepárt, s megérted a dolgot. Kicsiny fészkük van, s mégis milyen boldogok.
Talmud
Küldje be kedvenc idézetét »
Most nem szólnak a csillagok, a messzeség most nem ragyog, s a közelség csak úgy segít, ha érzed, hogy megérint.
Most nem szólnak a csillagok, az árnyékok most túl nagyok, az antennákról víz csorog, felhők, ne sírjatok!
Míg a távolság az ablakát bezárja, míg az éjszaka az új nap fényét várja,
Nézünk egymásra, és válaszolni nem tudok, és nincsenek jó kérdések, és nem szólnak a csillagok.



Vezérünk eredeti célja és ígéretei semmivé váltak és helyettük csak a pusztulás jut nekünk. A hitleri SS rémtettei szégyent hoznak a német hadseregre. Tudom, hogy a Wehrmacht tisztjeinek zöme undorral nézi a bűncselekményeket, amelyeket a nácik elkövetnek. A civilek gyilkolását, a fogjok kínzását és éheztetését, a zsidók lemészárlását. Nekem katonatisztként már nem a hazámat kell védenem, hanem emberéleteket. A magas beosztású tábornokok közül egy se mer szembeszállni Hitlerrel!
Azt kívántam bárcsak megint betompulnék, de nem emlékeztem, hogy azelőtt ezt hogy
értem el. A rémálom kezdett egyre jobban idegesíteni, és elérte, hogy azokra a dolgokra gondoljak,
amik fájdalmat okoztak nekem. Nem akartam emlékezni az erdőre. Még amikor a képektől reszkettem,
éreztem, hogy a szemeim megtelnek könnyekkel, és elkezd fájni a mellkasomon tátongó lyuk pereme.
Levettem az egyik kezemet a kormányról, és próbáltam vele a mellkasomat fogni, hogy egy darabban
maradjon.
„Olyan lesz, mintha sosem léteztem volna.” A szavak végigsuhantak a fejemben, teljesen eltértek attól
a tökéletes tisztaságtól, ahogy a hallucináció alatt hallottam őket. Csak szavak voltak, hangtalanok,
mint egy nyomat a papíron. Csak szavak, de a lyukat szélesre feszítették, és beletapostam a fékbe,
mert tudtam, hogy nem szabad vezetnem, amíg ez az állapot el nem múlik.Összegörnyedtem, arcomat
a kormánynak nyomtam, és próbáltam a tüdőm nélkül lélegezni.Nem tudom ez mennyi ideig tartott.
talán egy nap, évek múlva - ha már a fájdalom annyira enyhül, hogy már talán el tudjam viselni -
vissza tudok majd emlékezni arra a néhány rövid hónapra, amik az életemben a legjobbak voltak. és ha
lehetséges az hogy a fájdalom annyira enyhüljön, hogy ezt megtehessem, biztos voltam benne, hogy
annyira hálás leszek azért, mint amennyire hálás voltam azokért, amiket adott nekem. Többet, mint
amennyit kértem, többet, mint amennyit érdemeltem. Talán egy nap majd így fogom látni.De mi van
akkor, ha ez a lyuk sosem lesz jobban? Ha a szélei sosem gyógyulnak be? Ha a sérülés végleges és
visszafordíthatatlan?Szorosan összeszorítottam magamat. Mintha sosem létezett volna, gondoltam
kétségbeesetten. Micsoda hülye és lehetetlen ígéret? Ellophatja a képeimet és visszakaphatja az
ajándékait, de ez nem csinálna vissza mindent olyanra, mint amilyen azelőtt volt, hogy megismertem.
A fizikai jelek voltak a legjelentéktelenebb részei az összefüggésnek. Megváltoztam, belülről már
teljesen felismerhetetlen lettem. Még kívülről is máshogy néztem ki, az arcom beesett, és teljesen
fehér, a lila karikákat kivéve amiket a rémálmok hagytak a szemem alatt. A szemeim sötétek voltak a
sápadt bőrömhöz képest - ha szép lennék és távolról látnám magamat - elmehetnék vámpírnak is. De
nem voltam szép, és valószínűleg inkább egy zombihoz álltam közelebb.Mintha sosem létezett volna?
Ez őrültség. Ez egy olyan ígéret volt, amit sosem tudott volna betartani, egy ígéret, ami abban a
pillanatban megtört, ahogy kimondták.A fejemet a kormánynak ütögettem, hogy eltereljem magam az
élesebb fájdalomtól. Butának éreztem magam, amiért aggódtam azért, hogy megpróbáljam betartani az
ígéretemet. Hol van értelme annak, hogy egy olyan ígérethez ragaszkodunk, amit a másik fél már meg
is szegett? Kit érdekelt, ha vakmerő voltam és ostoba? Nem volt okom hogy elkerüljem a
vakmerőséget, és arra sem hogy ne legyek ostoba.
Szárazon nevettem magamnak, még mindig levegőért kapkodva. Vakmerő a döntésekben - na ez egy
reménytelen dolog volt...A sötét humor elterelte a figyelmemet a fájdalomról. Már könnyebben
lélegeztem, és már hátra tudtam dőlni a székben. Annak ellenére, hogy hideg volt, a homlokom tele
volt izzadtságcseppekkel.Próbáltam a reménytelen javaslatomra koncentrálni, hogy megóvjam magam
a kínzó emlékektől. vakmerőnek lenni a döntéseknél sok kreativitást igényel - talán többet, mint ami
nekem van. de azt kívántam, hogy bárcsak lenne valamilyen mód. talán jobban érezném magam, ha
nem próbálnék egy megtört megállapodásba kapaszkodni minden erőmből.
De sokáig elnéznélek,
ha még egyszer láthatnálak...
Ne hazudj és mondd ez így rendben van
Mert csak akkor van jól, ha nem maradt több semmi, amit mondhatnánk
Úgyhogy elfutok innen
Elhagyom ezt a helyet
Igen, elfutok innen
Elhagyom ezt a helyet
Ne mondd azt, az egész az én hibám
Túl késő, hogy maradásra bírj
Úgyhogy elfutok innen
Elhagyom ezt a helyet
Igen, elfutok innen
Elhagyom ezt a helyet
És gyorsabban, mint te követni tudnál erről a szomorú helyről
És messzebb, mint te megtudnál találni, Elmegyek
Igen, ma elmegyek
És én, én sosem hagyom, hogy megtalálj
Hátrahagylak a múlttal együtt
Nem fogok visszanézni sem
És én nem akarom hallani az indokaidat
Nem akarom hallani, miért kellene maradnom
És próbálj, és próbálj megérteni
És próbáld megérteni, mi az, amit mondok, mikor azt mondom, nem tudok maradni
Én, én elmegyek erről a helyről
Elmegyek, én akkor is elfutok innen
Elfutok innen
Elhagyom ezt a helyet
Igen, elfutok innen
Elhagyom ezt a helyet.
Sok minden van amit túl kell élni! Ha minden apróságon felidegesíted magad akkor hamar elesel! Mindig nézz a lábad elé és lökd félre azt aki el akar gáncsolni!
Tiszta volt a tavaszi égbolt, mégis különös varázslat lebegte körül a holdat. Az emberek mindig rémült csodálattal néztek fel rá. Sok mindent látott az idők folyamán. Amikor már nem világított és sötétbe borult a táj, a fény elől bujkáló gonosz erők előmerészkednek, hogy kiterjesszék hatalmukat az éjszaka leple alatt.
A tiszta látásmód abszolút szintjén a gondolatokra és az érzelmekre úgy kell tekintenünk, mint amelyek a tudat eredendő bölcsességét fejezik ki. A kellemetlenekre célszerű úgy tekintenünk, mint azokra a hullámokra, melyeket szörfösként nem lovagolnánk meg, vagy mint a tévéműsorra, ami olyan rossz, hogy senki sem nézné meg. A tibetiek erre azt a kifejezést használják, hogy "olyan, mint a döglött tehén" - elég, ha az ember csak egyszer pillant oda. A zavaró érzelmeknek nincsen karjuk és lábuk, nem megfoghatók - kivéve azt a zavart, amit a rendszerünkben okoznak. Csupán annyi erővel rendelkeznek, amennyit mi fektetünk beléjük.
Nyugszik a nap, egyre szebb a táj
Érzem kezd elmúlni ami fájt.
Látok a felhőktől, kitisztult az ég,
Már csak te kellesz ide mellém.
Lassan előbújnak a csillagok
Te jó ég, nézd ott egy, h ragyog!
Mosoly ül arcomra, térjünk hát nyugovóra
Had álmodjak tovább, míg reggelt nem üt az óra.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló

info Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom