Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Megérintett a halál gondolata. Elbűvölőnek találtam az áttetsző, légzéstől és mozgástól megfosztott test gondolatát. Nem értettem, hogy mindez mit jelent. Nem féltem. Előfordult, hogy kanyargó erekkel átszőtt csuklómat néztem, és erős késztetést éreztem rá, hogy megszakítsam a vonalak folytonosságát. Talán a halál volt a legkönnyebb és egyben leggyávább megoldás, hogy ne kelljen szembeszállni az élettel, közönyével, súlyával és aggodalmaival. Az az undorító érzés töltött el, hogy elbuktam. Mire jó tovább élni, ha ez csak vegetálást jelent?
Talmud
Szorít a torkom, nehezen lélegzem
tudtam, hogy elfogsz menni, valahogy éreztem
más voltál képeken,
mikor csak mellettem szuszogtál és néztelek
ez a valóság mondd, vagy csak képzelet?
érted az óceánt is kettészelem
kettészelem...
minek bókolsz, hogyha elmész holnap
minek szólsz, hisz az amit mondasz,
azt nem érzed jónak
te is menj, hisz sok lány el menekül
de mért nem karolsz át, ha tudod, hogy félsz egyedül,
ha tudod min mész keresztül
Ha meg tudsz nézni valamit a saját szemeddel, akkor nincs szükség arra, hogy mások véleményére hallgass.
Búcsúzni könnyű,de feledni nehéz. Mert a szív a múltba ezerszer visszanéz. Meglehet, hogy könnyen nevetve búcsúzunk. Mégis fájni fog ,ha újra találkozunk. Nem tudja senki, hogy erről ki tehet, de akkor majd búsan lehajtod a fejedet. Megállnál százezerszer, ám mégis tovább lépsz, mert búcsúzni könnyű, de feledni nehéz.
Csillagos az ég minden csoda szép, a téli hold fénye mi kettőnkre néz. Búcsúzom tőled drága kis katonám, gyere csókolj meg, most nem látja meg jó anyám.
Nem merek jobb kezemre nézni már és minden pillanatban csak zokognék,
Teérted és miattam kit szeretsz és mindenért mi rémít s bennem hánytorog még.
Kicsit türelmetlenek vagyunk ma?” mormolta.
Szarkasztikus megjegyzést fogalmazva felnéztem rá, de az arca közelebb volt, mint amire számítottam.
Arany szemei csak pár centire voltak, hideg leheletét éreztem nyitott ajkaimon. Szinte az ízét is éreztem a nyelvemen.
Nem emlékeztem, mit akartam mondani. Nem emlékeztem a nevemre sem.
Nem adott esélyt, hogy összeszedjem magam.
Ha én dönthettem volna, az időm nagy részét azzal töltöttem volna, hogy Edwardot csókolom.
Semmilyen eddig tapasztalt élményem nem volt ahhoz fogható, ahogy hideg, márványszerű, de mindig nagyon óvatos ajkai az enyémekkel egyszerre mozogtak.
De nem túl gyakran dönthettem én.
Kicsit meg is lepett, mikor az ujjaival a hajamba túrt, és az arcomat az övéhez húzta.
A kezeimmel átkulcsoltam a nyakát, és azt kívántam, bárcsak erősebb lehetnék- elég erős ahhoz, hogy itt tartsam őt.
Egyik keze lesiklott a hátamon, közelebb vonva kőszerű mellkasához. A pulóvere ellenére a bőre elég hideg volt ahhoz, hogy megborzongjak – kellemes borzongás volt, a boldogság miatt, de a kezeivel kezdett távolabb tartani.
Tudtam, hogy úgy három másodpercem volt, mielőtt sóhajt egyet és gyorsan elfordít magától, és mond valamit arról, hogy erre a délutánra eleget kockáztattuk az életemet.
Az utolsó másodperceimet kihasználva közelebb vontam magam hozzá, szinte felvettem a körvonalait.
A nyelvem hegyével megtaláltam alsó ajkának az ívét, hibátlanul sima volt, mintha polírozva lett volna, és az íze -
Elhúzta a fejem az övétől, könnyedén kibontotta magát az ölelésemből – valószínűleg fel sem tűnt neki, hogy minden erőmet beleadtam.
Mély torokhangon kuncogott egyet.
A szemei fénylettek az - annyira szigorúan fegyelmezett - izgatottságtól.
„Ah, Bella.” sóhajtotta.
„Mondanám, hogy sajnálom, de nem.
Sose azt nézd, hogy milyen hiba van rajtad hanem, hogy jól áll-e!
Körülölel a sötét, néznek a csillagok, gondolatban most melletted vagyok. Nézem ahogy alszol, vigyázom álmod, halkan suttogva jó éjszakát kívánok!
Ne akarj a napba nézni. Ne akarj mert elvakít a fény. Barátkozz a gyertyalánggal. Így maradsz tiszta és szerény.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló