Néz

Kiemelt kategóriák

» Szerelmes SMS

» Születésnap

» Élet

Idézet beágyazása

Beállítás
kezdőlapnak

Facebook
csoport

iGoogle
modul

	Idézet beágyazása weboldalára »

Szófelhő

Néz

RENDEZÉS:

« Első oldal

...

Utolsó oldal »

Ahogy ezeket az elszórt lámpákat nézem az éjszakában, arra kell gondoljak, hogy ha mi is meggyújtottunk volna mindenütt egy lámpát, ahol jóakarat, becsület és tisztesség volt az emberekben, talán világosságot tudtunk volna teremteni a ködben. És akkor sok minden másképpen történhetett volna.

Talmud

Küldje be kedvenc idézetét »

Egy borongós délelőttön úgy döntöttem nem megyek be dolgozni, mert tudtam, hogy ez az a nap, amikor túl kell esnem rajta. A kutyánkat Rockyt el kellett altatni: valaha oly erős testében egyre terjedt a kór, és minden erőfeszítésünk hiábavalónak bizonyult, hogy meggyógyítsuk szeretett boxerünket-a betegség úrrá lett rajta. Emlékszem, amikor behívtam a kocsiba...mennyire szeretett autókázni! De ezúttal mintha érezte volna, hogy ez az út más lesz. Órákig jártuk a várost, mindenféle csip-csup ügyet elintéztem, csak hogy ne kelljen a rendelőbe menni, de lassan már nem halogathattam tovább a dolgot. Miközben a csekket töltöttem ki az "altatás" díjáról, a szememet elárasztották a könnyek, és úgy összemaszatoltam a lapot, hogy a csekk szinte olvashatatlan lett. Rocky négy évvel azelőtt került hozzánk, nem sokkal fiam, Robert születése előtt. Mindannyian nagyon szerettük, de kiváltképp a kis Robert. Sajgó szívvel indultam haza. Rocky máris nagyon hiányzott. Robert elém jött és megkérdezte, hol van a kutyánk. Elmagyaráztam neki, hogy Rocky most a mennyországban van. Elmeséltem neki, hogy nagyon beteg volt, és most már boldog, és ahol most van, ott mindig kedvére szaladgálhat és játszhat. Négyéves fiam egy darabig hallgatott, majd tiszta kék szemével rám nézett. Arcán ártatlan mosollyal Az ég felé mutatott és közölte: - Most ott van fent, ugye apa? - Nagy nehezen bólintottam, azzal gyorsan bementem a házba. A feleségem csak egyetlen pillantást vetett az arcomra, és csendesen sírdogálni kezdett. Aztán megkérdezte, hol van Robert, én pedig kimentem, hogy megkeressem. Az udvarban szaladgált, miközben egy jókora botot dobált a levegőbe. Megvárta, amíg leesik, majd újból feldobta, egyre magasabbra és magasabbra. Amikor megkérdeztem, mit csinál, magától értetődő hangon közölte:
-Rockyval játszom, apa...

Utálom azt az érzést, mit akkor érzek amikor hozzád bújok, fogom a kezed vagy nézlek. Utálom ha veled vagyok, azt is ha nélküled. Ha átölelsz, ha simogatlak, és ha azt mondod "jó veled"; hogyha nevetsz, megijesztesz vagy hozzám ér a kezed.
Utálom ha megpuszilsz, és ha meghallom a neved. Gyűlölöm minden szavad ha igaz, ha nem. Téged is gyűlöllek, többé ne legyél kedves velem. Gyűlölök mindent, ami veled kapcsolatod dolog, csak ne menj el kérlek, mert abba belehalok...

~Te még kölyök vagy, fogalmad sincs arról miket hordasz itt össze.
~Oh, köszönöm szépen.
~Ez érthető. Sose hagytad el Bostont.
~Nem.
~Ha a művészetről kérdeznélek, szakkönyvek tucatjaiból tudnál idézni. Michalengelo, sokat tudsz róla. Sorolnád a műveit, politikai terveit, viszonyát a pápával, szexuális beállítottságát, mindent. De azt nem tudod, milyen érzés a Sixtus-i kápolnában állni, sosem néztél még föl arra a csodálatos boltozatra. Sose láttad. Ha a nőkről kérdezlek, máris sorolod a kedvenc típusaidat. Biztosan dugtál is néhányszor. De azt nem tudod, milyen érzés igazán boldogan felébredni egy nő mellett.
Nehéz eset vagy. Ha a háborúról kérdeznélek talán Shakespeare-t idéznél nekem: Még egyszer a résre újra, barátaim!. De sohasem harcoltál. Nem halt meg a karodban a legjobb barátod, aki hiába könyörgött neked, nem tudtál rajta segíteni.
Ha a szerelemről kérdezlek, talán egy szonettel válaszolsz. De nem néztél még nőre, mikor gyenge voltál, olyanra aki egy pillantásával meggyógyít, mintha Isten direkt hozzád küldött volna egy angyalt, hogy kimentsen téged a pokolból. Nem tudod milyen, ha te vagy az ő angyala. Nem tudod milyen örökké szeretni valakit. Történjen bármi, például rákos lesz. És te két hónapig a kezét fogva ülve alszol a betegágya mellett, mert az orvosok is látják a szemedben, hogy nem szívesen mennél látogatási időben. És elveszíteni valakit. Ezt csak akkor érzed, ha valakit önmagadnál is jobban szeretsz. Csak te még sosem mertél ennyire szeretni. Ha rád nézek, nem egy okos, magabiztos férfit látok, csak egy nagyképű, önző, ijedt kölyköt.

- Ma éjszaka tudod ne gyere el.
- Nem hagylak magadra.
- Olyan lesz majd, mintha valami bajom volna egy kicsit olyan, mintha meghalnék. Úgy bizony. Ne gyere el, semmi szükség rá, hogy végignézd Nem éri meg
- Nem hagylak magadra.

...a virágok szemeiben Isten beszél, Isten néz...

Talán ezért érdemes élni: kiállani a zivatarba, fedetlen fővel, csapzott hajjal, várni az istennyilát és az égzengést, farkasszemet nézni a sötét éggel és a felhőkkel, tudni, hogy valaki kezében tart, a tengeren is, mikor a hajók árbocán megszólal a lélekharang... Szépen, igazán kellene elpusztulni. Zuhogj csak, végzet, zivatar.

Nem merek jobb kezemre nézni már és minden pillanatban csak zokognék,
Teérted és miattam, kit szeretsz és mindenért mi rémít s bennem hánytorog még.

Így megy ez: egyik nap a másik után, egyik étkezés a másik után. Egy adott pillanatban csak egyszer veszünk levegőt, egy adott percben csak egyfajta fájdalmat érzékelünk. A fogorvos egyszerre csak egy gyökércsatornát vesz kezelésbe; a hajóépítők egyszerre csak egy hajót ácsolnak. Ha az ember regényírással foglalkozik, csak oldalról oldalra haladhat. A többi - mindaz, amit tudunk, mindaz amitől félünk- elmarad mellőlünk. Katalógusokat böngészünk, meccset nézünk, elhatározzuk, hogy az AT&T telefontársaság helyett inkább a Sprinthez csatlakozunk. Számláljuk a madarakat az égen, és hiába halljuk a közelgő lépteket a folyosóról, nem fordulunk hátra; azt mondjuk, igen, igen, a felhő gyakran emlékeztet másvalamire - halra, egyszarvúra, lóháton ülő emberre-, de azért igazából csak felhő marad, semmi más. És még ha villám kél belőle, akkor is azt mondjuk: ó, ez csak egy felhő, és figyelmünket máris leköti a következő étkezés, a következő fájdalom, a következő lélegzetvétel vagy a regény következő oldala. Hát igen - így megy ez...

A legjobb, ha nem nézel vissza. A legjobb hinni, hogy minden szép és jó lesz, amíg meg nem halsz –és lehet, hogy így is lesz; ki meri azt mondani, hogy nem így szoktak véget érni a dolgok? A sötétbe elvitorlázó hajók közül van, amelyik újra meglátja a napfényes eget, újra megtalálja egy másik gyerek kezét; ha az élet bármire is megtanítja az embert, arra biztosan, hogy annyi boldog végkifejlet létezik, hogy komolyan meg kell kérdőjelezni annak az embernek a józanságát, aki azt állítja, hogy nincs Isten.

Nincs adat!

Bejelentkezés

Vicc ajánló