Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Érezted ma reggel a tavasz illatot? Egészen a lelkemig hatolt. Újra hittem ha csak egy pillanatra is, hogy van feltámadás, van újrakezdés, itt és most, abban a pillanatban, amikor beleszagoltam a levegőbe. Ma minden más, mint tegnap volt. Még az illatok is.
És egyszer csak hangokat hallottam a fejem fölött, de nem az alacsonyan szálló repülőgépek hangját, hanem a visszatérő darvak megszokott sorára lettem figyelmes. Lám, ők is tartanak valahová. Nem céltalanul röpködnek, hanem a megérzéseik, a jelek, amelyeket figyelnek, vezetik céljaik felé.
Ma olyan jó élni... ma olyan szép az idő, a nap is másként ragyog.Ma szeretem az életem
Talmud
Azt hiszed nem tudsz változtatni a dolgokon. Inkább megsavanyodsz, elfásulsz a hosszú évek alatt. Kitörni bátortalan vagy, inkább behódolsz az adott helyzetnek, semhogy felülemelkednél rajta. De ez így nem jó. Van egy pont, amikor a fásultság a kilátástalanságba fullad, kész gyötrődésként éled meg az életed. Változtatni tudni kell, akár a kapcsolatokat, akár a munkahelyet, életcélt illetően. Na nem a meggondolatlan cselekedetekről beszélek. Csupán arról a pontról, ami után csakis jó jöhet. Egy olyan élet, amilyenre mindig is vágytál. Lehet, hogy az elején nehéz lesz, lehet, hogy a kezdeti lépéseket kudarcként éled meg, de bármilyen nehézség vagy akadály szegi utad, Te fel tudsz állni, meg tudsz birkózni vele. Képes vagy rá. Én képes voltam. Most Te jössz.
Menni kell előre, lépésről-lépésre, hinni valamiben, újban, magadban, hinni egy jobb élet még meg nem valósult, de elérhető csodájában. Édes kényszer, a várás, a türelem, míg meg nem kapod, el nem éred a célodat. Addig is formálódsz ráhangolódsz, és érezni kezded először magunkban azt a bizonyos változást, majd egy pillanat alatt valahogy megváltozik minden. Magad sem érted mi történik körülötted, mitől más ez a nap, mint a tegnapi volt. És már semmi nem ugyanaz, Te sem ugyanaz vagy, aki voltál. Az elmúlt, meghalt, odalett a tegnappal. Csak egy bizonyos borzongást érzel, meg nem magyarázhatatlant, és imádkozol, bárcsak tovább tartana. Mert eddig minden ami azt hitted jó volt, elmúlt. És csak azt veszed észre, hogy ezek az édes borzongások egyre csak jönnek, hosszabbak lesznek, majd végül nem múlnak el. Akkor fogod érezni, hogy már nem az vagy aki voltál, nem is érted majd. Hol volt eddig ez az érzés? Hol volt ez az édes borzongás? Ott volt, de rossz időben, és rossz helyen voltál, olyan helyen, ahol vastag falakkal körülvéve védted magad ettől az érzéstől. Elvonta a figyelmed más. De most itt van, és itt lesz. Csak hagyd, hogy megtörténjen. És kívánd, hogy soha ne múljon el.
Azt mondtad egykor elengedni kár, elengedni nehéz, elengedni képtelen vagy. Aztán jöttek borongós napok, néma telefonok, csak gondolatban kivetített képekkel arról akit annyira szerettél, arról, aki másfele indult. Volt, hogy őrjöngtél, nem ettél, és végigzokogtad az éjszakát. De semmi nem történt, majd ezek az órák percekké és pillanatokká váltak. Aztán már nem is tudod, mikor történt meg. Elengedted. És egyre hosszabbak lettek a nyugalmas percek. Órákká, napokká váltak hirtelen. A rég elfeledett mosoly, észre sem veszed kiül az arcodon, sugárzol, mint a Nap És nem érted, hol volt ez a lány eddig. Milyen megmagyarázhatatlan börtön rabja volt, s most újra szabad. És nyugalom lengi körül egész nap. Azt mondod, ez hihetetlen... nem hihetetlen: tény. Végre élsz!
Olyan jó élni... jó elmélázni, kinézni az ablakon, hálát adni minden egyes reggelért. Másként látni ezt a gyönyörű világot. Érezni a levegő illatát, a jelen pillanatot, s hallgatni azokra a bizonyos ösztönökre, amelyek benned vannak. Hányszor kellett volna hallgatni rájuk... mennyi kudarctól menekültél volna meg... érezted, felfogtad, hogy a dolgok nem jó felé mennek, nem a te javadat szolgálják, hogy aki melletted van hátbadöf... mégis megpróbáltál hinni, és bízni... talán éppen utoljára. Mert miért ne lehetnél szerencsésebb az életben, ahogy eddig nem... és akkor ott motoszkál egy gondolat, egy furcsa érzés, és nem tudod hová tenni, csak azt tudod, hogy ez kényelmetlen, szabadulni akarsz tőle, és próbálsz mosolyogni, nem rá gondolni... és akkor bejönnek a megérzéseid. S te csak ülsz ott, hogy bárcsak hallgattál volna rájuk...aztán sok időbe telik, mire felocsúdsz a csalódásból, és megpróbálod összekaparni magad... végül sikerül. Eléred azt aki mindig is voltál, megéled azt, amit mindig is szerettél volna. Ehhez csak egyet kell tenned: elengedned. Ez a legnehezebb, de megéri. Kevesen képesek rá. Lehetnek félelmeid, de tudomást sem veszel róluk, csak imádkozol, és megjegyzed, minden úgy jó ahogy van. A tükörből már egy másik ember néz rád. Sohasem gondoltál rá, hogy arra az emberre visszamosolyogj, most mégis megteszed... minden úgy jó, ahogy van. És kíváncsisággal tekintesz a jövőbe, már nem ragaszkodsz, csak élsz... s ezt más is tudni fogja.
Menni kell előre, lépésről-lépésre, hinni valamiben, újban, magadban, hinni egy jobb élet még meg nem valósult, de elérhető csodájában. Édes kényszer, a várás, a türelem, míg meg nem kapod, el nem éred a célodat. Addig is formálódsz ráhangolódsz, és érezni kezded először magunkban azt a bizonyos változást, majd egy pillanat alatt valahogy megváltozik minden. Magad sem érted mi történik körülötted, mitől más ez a nap, mint a tegnapi volt. És már semmi nem ugyanaz, Te sem ugyanaz vagy, aki voltál. Az elmúlt, meghalt, odalett a tegnappal. Csak egy bizonyos borzongást érzel, meg nem magyarázhatatlant, és imádkozol, bárcsak tovább tartana. Mert eddig minden ami azt hitted jó volt, elmúlt. És csak azt veszed észre, hogy ezek az édes borzongások egyre csak jönnek, hosszabbak lesznek, majd végül nem múlnak el. Akkor fogod érezni, hogy már nem az vagy aki voltál, nem is érted majd. Hol volt eddig ez az érzés? Hol volt ez az édes borzongás? Ott volt, de rossz időben, és rossz helyen voltál, olyan helyen, ahol vastag falakkal körülvéve védted magad ettől az érzéstől. Elvonta a figyelmed más. De most itt van, és itt lesz. Csak hagyd, hogy megtörténjen. És kívánd, hogy soha ne múljon el.
Aki jó, az sokszor csalódik az emberekben. Csak sugároz, osztja pozitivizmusát, mosolyog, és örömmel tölti el, ha csak egy embernek is ugyanolyan mosolyra görbül a szája. A jó ember, jó embert vonz. A jó ember nem is feltételezi, hogy valaki árthat neki, lehet, hogy pont az, aki most vele szemben áll. A jó ember magából indul ki... Ajkáról az őszinteség, és határozottság szavai csengenek, az IGEN, az mindig igen marad, a NEM pedig örökre nem. Talán pont ezek a korlátok, amelyek maradásra késztetik, ettől lesz annyira más ember. Nem elvegyülni akar, de nem is hivalkodni, csak szerényen élni ebben a maga által kreált földi világban, addig amíg lehet. Aztán egyszer csak valóra válnak álmai, de nem ezen a helyen, nem ebben az időben, és nem azzal a személlyel, aki most vele szemben áll. Az ajtó nyitva áll.
Van aki önként vállalja a börtönt, avagy az egyedüllét biztonságát. Ott senki nem bánthat, ott semmi nem fájhat. S még csak esélyt sem ad senkinek, hogy kiszabadítsa, pedig lehet az ajtó mögött ott a megmentő azzal a nyomorult kulccsal...és lehet, hogy értelmetlen, bolond az ember, lehet hogy a szabadító most úgy istenigazából odacsapná a kulcsot, mert ő van, az alkalomra vár, ami csak nem akar jönni. A madár pedig nem akar szabadulni. Képtelen. És lehet, hogy egy életre bánni fogja, hogy így döntött, hogy még csak esélyt sem adott senkinek.
Ne maradj ott, ahol úgy érzed senki sem lehetsz, menj, és légy az, aki szeretnél! Valósítsd meg a vágyaid! MOST!
Két világ van: egy kívül, egy pedig belül. A téged körbeölelő falak megakadályozhatják, hogy kilépj a "kinti világba", oda, ahol a lehetőségek várnak, oda ahol megvalósíthatod álmaid. Tudom, veszélyes, még belegondolni is, az ember inkább megtántorodik hiszen "ami itt van, belül, azt már ismerem, abban biztos lehetek, inkább nézem az embereket innen az ajtó, vagy az ablak mögül, mintsem szembesüljek az esetleges kudarccal, sikertelenséggel." De harc nélkül nincs győzelem. Áldozatok nélkül nincs siker. A siker kulcsa pedig Te magad vagy. Az ajtó nyitva áll... én most kilépek rajta. Csak tőled függ, van e bátorságod velem együtt ezt megtenni.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló