Kiemelt kategóriák
»
» Szerelmes SMS
» Születésnap
» Élet
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
"Hm szép,hogy megesni veled. Mint aki jön szigetre vakációra. A napon nem megégni csak barna. Aludni,de nem csípni a szúnyog. De igazából ez megtörténik,ha sokáig marad. Inkább a szép képet vinni haza,ami most a fejekben van. Nem lenni bolond.Mi is egyedül lenni itt.Ha szerencse van talán elvinni magunkal néhány szép képet."
Talmud
Küldje be kedvenc idézetét »
"...Megismerni csak akkor tudlak, ha részt veszek benned, ha belülről éllek meg. Ha nemcsak látlak és tudok rólad, de érezlek is - ha "én" minden idegszálammal megtapasztalom milyen "te"-nek lenni. Ezt nem lehet kívülről, csakis belülről. A megismerés a "jártál bennem" - "jártam benned" kölcsönös élménye. Ismerem a titkos utcáidat, lelkedet és tested rezdüléseit, érzékenységed, magányodat, vadságodat vagy félelmedet - azt, hogy mersz-e szeretni egyáltalán. Tudsz-e adni s elfogadni? - most derül ki valójában. Mert amit adsz, most azt magadból adod. A titkaid adod - amit féltesz, amit rejtesz, azt adod - és azt fogadod el tőlem is."
"Elmentél tőlem S én hagytam menj csak el Hiába lett volna minden Ki menni akar, azt hagyni kell Mosolygott hozzá az arcom De mögé senki sem néz Játszani a közömbös embert Most látom csak, milyen nehéz Elmegyünk egymás mellett némán Két szemed rám nevet Mosolyogva köszöntelek én is De hangom kicsit megremeg. Különösek vagyunk mi, emberek A lelkünk sír, az arcunk nevet Azt hisszük másokról, boldogok talán S irigykedünk néhány vidám szaván De nem vesszük észre Dehogy vesszük észre Hogy könnyek égnek csillogó szemében."
"-Foglaljatok helyet! De ne a kanapén! Most tisztíttattam. - És még vizes? - Nem. Tiszta. "
",...néztem a jelenetet, és tudtam, hogy igazából most mondanak búcsút nekem. Ugyanolyan elveszett kislány lettem, mint a többi. Most majd hazamennek, és biztos helyre félretesznek, mint egy levelet a múltból, amit soha többé nem nyitnak fel, soha többé nem olvasnak újra. És én sem tehetek mást, mint hogy elbúcsúzom tőlük, minden jót kívánok nekik, áldásom rájuk minden jó gondolatukért. Egy kézszorítás az utcán, egy elejtett tárgy amit az ember felvesz, visszavisz és átad, vagy egy barátságos integetés egy távoli ablakból, egy biccentés, egy mosoly, egy pillanat..."
Néha még az égen kereslek!
Tudom, hogy a Földön nem találnék rád!
Néha még a mélyben kereslek!
Már tudom, az angyalom vagy,
És álmomban vigyázol rám!
Csak hallgatok... vége már,
Egy utolsó mondat még a fejemben jár,
Hallgatom, álmodom,
Most magunkat látom és én veled vagyok
Hogyan kívánta azt Frank, hogy a most örökké tartson és hogyan mondta apjuk, hogy az örökkévalóság csupán mostok végtelenül hosszú sora, és a legjobb, amit az ember tehet, hogy mindig a mostnak él.
Drágám, nagyon várlak! Milyen hosszú egy nap a sötétben.......vagy egy hét?! A tűz kialudt már, és én nagyon-nagyon várlak! Ki kéne vonszolnom magamat, de ott meg nagyon tűz a nap! ....sajnálom, hogy elpazaroltam a lámpa fényét a festményekre, és a levélírásra!
Meghalunk! Meghalunk, meghalunk.....telve szerelemmel és buja vágyakkal! Bőrünk érintésével elfolyunk, mint a folyók, félelmekkel, melyeket elrejtünk magunkban, mint ez a barlang! ....szeretném, ha ezek a jelek a bőrömön lennének!
Mi vagyunk az ország, nem a térképen szereplő, a hatalmasságok nevével fémjelzett határok számítanak....!
Tudom, hogy eljössz értem, és kiviszel innen a szelek palotájába.....ez minden vágyam.....sétálni veled, és a barátokkal,.......egy ilyen helyen,.....egy térkép nélküli földön!.....a tűz kialudt már, most így írok - sötétben!
„Irigykedve néz most a húsvéti nyúl, mert a ma esti bálban a Jézuska az úr. Táncolnak az angyalok, szikráznak a fények, legyen jó napod és utána boldog új éved!”
Az erdőn nőtt egy kicsi fa, nem volt se nyír ,se tölgy
Egy öreg fenyő kisfia, mely télen, nyáron zöld.
A szellő dúdolt altatót, oh, aludj kis fenyő
A hó meg adott takarót, ha nagyobb hideg jő.
Ám egy téli szép napon, jött egy apró szán
Oly simán siklott a havon, s úgy szikrázott a hám.
A szánkó előtt ló dobog, s egy ember szállt le ott
S a fejsze egyre csattogott, a fenyő pattogott.
Most itt vagy köztünk kis fenyő, az ünnepünk így szebb
Hát had köszönjük teneked e kedves ünnepet!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló

info Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom