Mond

Kiemelt kategóriák

» Szerelmes SMS

» Születésnap

» Élet

Idézet beágyazása

Beállítás
kezdőlapnak

Facebook
csoport

iGoogle
modul

	Idézet beágyazása weboldalára »

Szófelhő

Mond

RENDEZÉS:

« Első oldal

...

Utolsó oldal »

Most vagyok ott, hol más sivár, pusztító életem határhoz ér! Nem éri meg itt lennem! Létemnek nincs értelme! Vár rám a fény, s magány, ebben éltem, nincs változás! Porhüvelyem szétszórva, szanaszét, hiszitek, hogy van remény? Nem értetek engem! Itt nincs esély! Tehettem bármit, igazmondót, nem hittetek bennem Ti gondolkodók!
Én!

Talmud

Küldje be kedvenc idézetét »

Nevettek is a hátam mögött, kihasználtak engem,
Az élet útja rögös és nekem el kellett mennem.
Bele se merek gondolni, milyen lehet az a nagy ő,
Mire beleszeretnék ő is azt mondaná, agyő.

Egy lányról álmodtam
De nem csak álmomban.
Egy mezőn állt, csak állt szótlan.
Arca tiszta, keze szép, ruhája, mint a rét.
Virágok voltak rajta rózsaszín, barna, piros s kék.
Haja nem volt más, mint a vízesés.
Olyan ismerős vagy! – mondom én.
Hát persze. Együtt voltunk, nem is rég.
Kinyújtja kezét, hozzám ér…
Így ébredek éjjelek éjjelén.
Azt képzelve, Ő hajol fölém.
Csak álom volt csupán, talán
Egyszer valóság lesz, s
Álom lesz az életem, álom Babám...

Ülök a csendben és hallom a hangodat,
A tükörbe nézek, de nem látom önmagam,
Keserű szavak csak ennyi, ami maradt,
Egy keserű emlék s pár múló pillanat.
Szememből elhullik egy apró könnycsepp,
Tudom, hogy nélküled mindek sokkal könnyebb,
De belül szívemet széttépi a bánat,
Nincs egy árva szó sem, mely elhagyja a számat.
Ha te elmész nekem senki sem marad,
Ne hagyd, hogy rám dőljenek az ezeréves falak.
Te nem látod mit is élek át,
Lelkem egyetlen segélyszóra vár,
Hogy kiemelj ebből a sötét tengerből,
Hogy azt mondhassam te vagy a megmentőm.
Szeretném azt érezni újra, hogy szeretsz,
Szeretném kezemmel fogni a kezed.
Reménykedve nézek szét a szobába,
Szemem téged keres az esti homályba,
De érzem nincs több remény,
Tudom többé már nem vagy az enyém.
Hiányod széttörte lelkemet,
Most már tudom, ELVESZTETTELEK…

Sok dolgot rosszul tettem,
De csak egyet szerettem.
Ha beteg volt segítettem,
Ha dühös volt nem figyeltem
Hiszen tudtam, másnap reggel
Ő kérne, hogy felejtsem el.
Ó, miért csak rátok figyeltem???
Saját gondjaim nem érdekeltek,
Azt akartam mindenki legyen boldog.
Hát ezt érdemlem én most???
Nem! Soha nem akartam ezt igazán..
Bár megfordult a fejemben egy sötét éjszakán.
Légy boldog egy másik lánnyal, hát,
Szeretném, ha gondolnál rám néhanapján!
Ne mondja senki se, hogy hiányozni fogok!
Az életem darabokra omlott..
Amikor itt hagyom ezt a világot,
Gondolj arra, hogy volt, aki túl sokat hibázott.

Egyetlen mondat: köszönöm, hogy vagy nekem,
Nélküled már nem tudom élni az életem.

Az igazság mindig a szívedben lakozik,
Kit szeretsz, valahol gyűlölhetsz is.
Ha kételyek gyötörnek,
Ő talán örülne,
Ha fognád két kezét,
Te csupán arra gondolsz, ennyi volt, elég.
Szakítasz, s vége mindennek.
Ő boldog, te vagy ki elveszett.
Sírsz otthon, utcán, a magányban,
Tán ő is gondol még rád szobájában,
Hogy valaha ott voltál, de többet soha,
Reménykedsz, hogy elfeled és nem gondol rád soha,
Így csak neked fáj e szomorú történet,
De ő is őrizgeti még fényképed.
Átkarol, s kérdi "Szeretsz e még"
Kicsúszik a szádon "Azt mondtam elég"
Jön az üzenet "Ezt elcseszted"
Mosolyogsz az egészen, mert túllépett.
Nem lesz még egy, ki így szeret,
Hát írsz neki egy sms-t.
"Szeretlek most, s örökké"
Magához húz, ismétel "Most, s örökké"
Élvezed a pillanatot, bár nincs szabadságod,
Gúnyol, kínoz, játszik veled,
Könnyes szemed, már nem érted.
Visszakaptad, ő az, ki elment,
Emlékszel?! Más így nem szeret.
Nincs szabadság, s talán nem is kell,
A tehetetlenség a sírba visz el...

Ahogy eljön a hajnal,
kimúlnak a csillagok.
Fáj kimondanom,
de nagyon távol vagyok.
Hiányzik kezed finom érintése,
hiányzik karjaid puha ölelése.
Mégegyszer kell az a pillanat,
mikor hozzámbújtál lágyan,
s egymásé voltunk nyári éjszakákon.

Legédesebb percünkbe is vegyül egy cseppje a mondhatatlan fájdalomnak.

Figyelj pici drága lélek, elmondom, hogy mi az élet!
A semmiből nagyra nőni, sírva a világra jönni! Lassan járva óvakodva, anya kézbe kapaszkodva! Az ABC könyvbe bújni és a tudás harsonáját fújni! Aztán menni, a hazug csókot megismerni! Ismét járva óvakodva, de már botra támaszkodva!
Csipkés terítőket varrni és egy őszi estén csendesen meghalni! Ne sírj pici drága lélek, hisz mondtam már ne sírj, hisz ez az élet!

Nincs adat!

Bejelentkezés

Vicc ajánló