Kiemelt kategóriák
»
» Szerelmes SMS
» Születésnap
» Élet
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Hitesd el velem, hogy mindig együtt leszünk, hogy az ölelésed örökké fog tartani, hogy az érzés amit érzek soha nem fog elmúlni, hogy tudunk az idők végezetéig együtt működni, hogy a szemeidben bármikor elveszhetek ha akarok, csak hitesd el velem még ha nem is úgy lesz, had érezzem az érzést milyen lenne mind ezt birtokolni.
Talmud Remény, ,
Küldje be kedvenc idézetét »
Ott voltak, amikor elérted életed célját - és ott voltak akkor is, amikor nem az elvárásoknak megfelelően teljesítettél. Megünneplik a győzelmed, és elmorzsolnak pár könnycseppet a legnagyobb kudarcod után. A csapattársaid mindig a te oldaladon fognak állni és felvidítanak. Nem számít mi történik.
Barátság,
Köszönöm a szüleimnek, hogy embert neveltek belőlem.
Köszönöm a testvéremnek, aki mindig kihúzott a bajból.
Köszönöm a barátaimnak, kik letörölték a könnyeimet, amit Neki köszönhetek.
Élet,
Sajnálom, hogy így kellett vége legyen...de én hiszek abban, hogy minden megvan írva és ez is megvolt. Talán ennek így kellett történnie. Még mindig iszonyatosan fáj, hogy nem láthatlak, nem keresel, nem kell elkerülnöm téged a
folyosón, nem lesz már olyan, hogy sétálunk egymás mellett az utcán. A legjobban talán az emlékek hiányoznak, a régi szép dolgaink...mert olyan érzést keltettél
bennem, amit senki nem tudott és érzem hogy sohasem foglak tudni elfelejteni. Az egyik énem azt mondja, hogy jó, hogy elmentél, és már nem vagy itt a városban sem, nem futhatok veled véletlenül össze az utca közepén, nem kell félnem, hogy
nem áll éppen tökéletesen a frizurám és így kell látnod...a másik felem pedig elmondhatatlanul szenved...azért, mert nem láthattalak többet a folyosón, nem várhatom a rezgést a telefonomból, hogy üzenetet írtál...nem fog az üzeneted várni
amikor hazaérek, miután együtt sétáltunk...nem lesznek hajnali átbeszélgetett estéink...mindezeknek sajnos csupán csak régi, szép. vissza nemtérő emlékek, amiket minden este és reggel újra és újra lejátszok a fejemben. Senkivel nem tudlak pótolni, pedig csomószor próbáltam már...mindenkiről te jutsz az eszembe, mindenkiben téged kereslek és utánad kutatom. A legrosszabb az egészben talán nem is az, hogy távol vagy, hanem az, hogy mást szeretsz és mással vagy boldog. Tudom, én soha nem tudtam volna neked kellő boldogságot adni, de te már a puszta jelenléteddel, ha csak láttalak elmenni az utcán, bearanyoztad az egész napom...csak egy rólad látott kép miatt boldog leszek és elmosolyodom...ha csak meglátom valahol a nevedet, vagy hallok rólad egyből elkezd dobogni a szívem, mint amikor csak meglátlak. Szomorú vagyok és egyben szerteszét van repedve a szívem, már több éve miattad...de mégsem tudok haragudni rád, pedig meg sem kaphattalak soha...igazából szeretném megköszönni, hogy megismerhettem, milyen is a szerelem, és érezhettem olyan érzéseket, amiket van aki sohasem érzett még.,.köszönöm a legszebb pillanataim, és köszönöm a sok szép emléket! És remélem, amikor majd valamikor az idő múltán eszedbe jutok, és neked is felderengenek majd az emlékeink, amik egy apró kis mosolyt fognak csalni az arcodra...és ha ez tényleg úgy van
megírva, hamarosan újból rám találsz, és adhatok némi boldogságot vagy csak egy tizedét annak amit te adtál nekem az évek alatt.



Csalódás, Fájdalom,
Mindig azt hajtogattam magamnak, hogy "soha ne add fel". De minden ember életében eljön az a pont, az a határ, amely mögött nem látja a kiutat. Nem látja, hogy miért is kéne továbbfolytatnia. Lehet, hogy gyávaság, de én most feladom. Elfáradtam.
Élet,
Még mindig csönd volt. Hirtelen a fegyver hideg csövének érintését éreztem halántékomon, a hajam között. Önök most azt kérdezik tőlem: reméltem-e, hogy megmenekülök? Olyan őszintén felelek, mintha Isten színe előtt kéne felelnem; semmi reményem sem volt - vagy legföljebb egy a százhoz. És hogy miért voltam kész elfogadni tőle a halált? Erre kérdéssel felelek: ugyan mit érhetett nekem az élet azután, hogy az imádott nő revolvert fogott rám?
Szomorú, Fájdalom,
El kell, hogy felejtselek,
de még mindig szeretlek,
akaratom ellenére sem tudok mit tenni,
a szívemből nem bírlak kitörölni...
Még, ha darabokra is törted a szívem,
akkor is nagyon hiányzol nekem!!!
Akárhányszor elbukok,
mindig valahogy felállok!
A szív bármennyire is vérzik,
az idő, majd mindent begyógyít!
A múltat nem lehet törölni,
de lehet a hibákból tanulni!
Jegyezd meg ezeket a sorokat,
az életben használhatod sokat!
Drága Csalódás!
Vendégszeretetem sosem volt irántad, de te mégis sokszor megleptél már.
Próbáltalak noszogatni, jelezni, hogy ideje menned,
De a kijárat előtt mindig megfordultál.
Most, hogy újra érzem távozni készülsz,
Arra kérlek engem örökre békén hagyjál.
Szenvedtem már te miattad eleget,
Jöjjön végre a boldogság helyetted!
Az emberek mindig a körülményeket okolják, amiért azzá lettek, amik. Én nem hiszek a körülményekben. Ezen a világon mindig azok az emberek boldogulnak, akik kinyitják a szemüket és megkeresik a nekik való körülményeket, ha pedig sehol sem találják, akkor megteremtik.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló

info Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom