Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Az élet zenéjét a nők adják, akik őszintén, minden feltétel nélkül fogadják magukba a dolgokat, hogy érzéseiken át szebbé alakítsák át azokat.
Talmud
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
S tavaszi zápor fuszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg.
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fál: az ido ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
Arcod varázsa csordultig betölt,
S egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak mit toled kaptam s még kapok.
Koldus szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.
„…a nő a férfi számára
minden, mert a végességet
ajándékozza neki.”
Ha volna lelked oly rokon velem,
Minőnek első csókodnál hivém,
Te büszke lennél bennem, s nem keresnéd
Kivűl a boldogságot körömön,
Nem hordanál mindent, mi benned édes,
Világ elé s mindent, mi keserű,
Nem tartanál fel házi tűzhelyednek. -
Óh, nő, mi végtelen szerettelek.
"Egy leányka és egy pohár bor meggyógyítanak minden nélkülözést, s ki nem iszik s nem csókol, az annyi mintha halott lenne."
"Igaz, az asszony valóban nem a legszebb, ez így van... de hát minden férfi szép?"
„Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar - a férfi nőt, a nő férfit.”
„... a nő számára nincsen más, csak egy: mindig szeret és mindig tönkremegy”
"Szerelmünket nem mindig viszonozza az, aki a lángot fegyújtotta
bennünk. A szeretet azonban, ha önzetlen és igaz, mindig visszatükrözi
a teremtő Logoszt, ahogy a hegyek ismétlik a kiáltó hangot."
Vulnerant omnes, ultima necat. - Minden óra sebet ejt, az utolsó megöl.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló