Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Amikor fekszel az ágyadban,
Tudod hogy fontosak ezek a pillanatok számodra,
Ezért ránézel kedvesed arcára.
Egyszercsak lecsukódnak fáradt szemeid,
És észreveszed hogy kezed alig szorítja szerelmed kezeit,
S azt súgja a füledbe hogy; Szeretlek, s csak téged foglak!
Érzed hogy egy forró könnycseppet hullajt az arcodra,
Kinyitod szemed,
S lepereg előtted az egész életed.
Talmud
Fájdalom az, amikor a szerelmed ott van melletted, és te nem tudod neki bevallani.
Fájdalom az, amikor tudod, hogy mit nem szabadna érezned, és mégsem tudsz ellene semmit sem tenni.
Fájdalom az, amikor szenvedni látod azt, akiért mindent megtennél.
Fájdalom az, amikor csendben maradsz, pedig kiáltanál.
Mindenki hazudik, mikor azt mondja: "nem szeret",
Mert a gyűlölet is szeretetből ered..
Nem gyűlölhetsz valakit azért, mert nem szereted,
Mert ha gyűlölöd, akkor már legbelül szereted!
Hazudnék,ha mondanám,hogy nem tör rám a gondolat,hogy lesz amikor már csak úgy halhatod majd a hangomat ha felteszed a lemezem,hogy szoljon a rímek hegye,de ha hívni próbálnál túl késő,nem lesz,aki felvegye.Így egy kicsit megkésve itt hagyom most emlékbe,mindaszt,ami ennek kapcsán szivárgott az elmémbe.
Az életet nem a lélegzetek száma határozza meg,hanem azok a pillanatok amikor eláll a lélegzeted.
Ránk, emberekre nagyon jellemző, hogy amíg a dolgok függőben vannak, és van még esélyünk rá, hogy tovább és egyre tovább húzzuk, mindig reménykedünk, hogy a legközelebbi utcasarok mögött megtaláljuk a jót, és ezért sohasem ragaszkodunk hozzá, hogy ott legyünk boldogok, ahol éppen vagyunk. De mihelyt megállapodunk, és azt hisszük, hogy most aztán biztos a siker, ott állunk egy téglafal előtt. Nem fordul felénk a szerencse, sőt meglehetős feszültséget okozva várat magára. És ilyenkor sajnálkozva gondolunk vissza az elmúlt időkre, amikor még elszökhettünk, és valahol a láthatáron lebegő felhők között eltűnhettünk. Így ígérünk magunknak mindig újabb országokat, újabb esélyeket, csodálatos dolgokat, és kergetjük egyre tovább az álmokat, és közben provizórikus életet élünk.
Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ...S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod.
A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé
kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság
öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás,
amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy
egy embertársad hisz és bízik benned.
...ha valakiben fényesség lakik, az az ember ragyogni fog. Így megismerjük egymást, amikor a sötétben együtt botorkálunk, anélkül, hogy a másik arcát kezünkkel végigtapogatnánk, vagy szívébe furakodnánk.
Mikor a reménytelenség leghűbb társad,
s nem jön a megváltás, hiába is vártad...Akkor gondolj azokra, kik hazavárnak,
és lágy mosolyodban egy világot látnak…
Gondolj azokra, kik igazán szeretnek,
akik veled együtt sírnak, és nevetnek…

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló