Kiemelt kategóriák
»
» Szerelmes SMS
» Születésnap
» Élet
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Amikor úgy érzem, hogy semmi sem sikerül, a kőtörők munkájára gondolok, akik százszor is ráütnek a nagy kődarabra, s azon még csak egy repedés sem látszik. A százegyedik kalapácsütésnél azonban a kő kettéválik, és én tudom, hogy nem az utolsó csapástól, hanem attól a száztól, amit előtte mértek rá.
Talmud
Küldje be kedvenc idézetét »
De hát nem mi döntjük el, hogy mikor éljünk. Mi csak abban dönthetünk, hogy mi a teendő, ha már itt vagyunk.
Szabadság az, amikor azt teheted mindig, ami szép.
Ha arra gondolt, hogy itt volt, itt feküdt mellette, hallotta a szuszogását, és néha hozzáért a karjával. Ha a nyárra gondolt, amikor együtt mentek az ösvényen. Valami visszatért ilyenkor, valami furcsa borzongás. Nem tudta, hogy mi az. De tudta, hogy már nem úgy van minden, mint nyáron volt. Nem olyan szép és egyszerű. Zavaros és bizonytalan. De szebb. Valahogy mégis szebb. Nem tudta, miért, és nem tudta mi az.
A boldogság olyan, akár a pillangó, amely mikor kergetjük kisiklik a kezünk közül, ám amikor csendben megtelepszünk menten a fejünkre száll.
Az aki szép, az reggel is szép, amikor ébred, még ha össze is gyűrte az ágy.
Eljön az idő, mikor minden, ami most keserű valóságnak tűnik, megszűnik létezni, és kapu nyittatik annak, amit most mi éppen álomvilágnak hiszünk.
Mikor a gyermek gyermek volt
karját lóbálva ment,
Patak helyett hömpölygő nagy folyót
akart, s e tócsa helyett a tengert.
Mikor a gyermek gyermek volt
nem tudta, hogy ő gyermek.
Mindennek lelke volt még, s egy
volt minden lélek.
Mikor a gyermek gyermek volt
semmiről sem volt véleménye.
Nem volt megrögzött szokása.
Elszaladgált a helyéről, törökülésben
ült, forgója volt a feje búbján
és nem grimaszolt, ha fényképezték.

Mikor a gyermek gyermek volt,
ilyeneket kérdezett folyton: miért
vagyok én én és miért nem te?
Miért vagyok én itt és miért nem ott?
Hol kezdődik az idő, és hol ér véget a tér?
Hogy lehet az, hogy én, aki én vagyok,
mielőtt lettem, nem voltam, és
hogy egyszer én, aki én vagyok, nem
leszek már az, aki vagyok?
Amikor közgazdaságtant tanulunk, akkor lényegében azt csináljuk, hogy egy egyszerű mondatot, amit értünk, leírunk összetett mondatban, majd a végén már érteni sem fogjuk.
Fáj még a szó, fájnak a percek az évek, a szívemet nyomja mikor a múltba nézek. Könnyeim hullnak, a párnára borulva sírok egy végtelen könyvet lapozva. Tudom már elmúlt, vége a szépnek, szépen lassan eltűnnek a képek. Sebeim maradnak nyitva a világnak példát mutatva, gátat szabva a hibáknak.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló

info Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom