Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Nincs annál szebb dolog, mikor sóhajotok egyszerre csendül , mikor szívetek egyszerre dobban és hevesen verő szívvel az akadályok elé néztek,s ugyanaz fut végig bennetek...
Talmud Alkalmazkodás,
Én soha többé senkire ránézni nem tudok így mint rá. Sosem felejtem őt el, mert szeretem, örökké szeretni fogom, és végigszenvedek mindent, csak hogy még egyszer kimondja hogy szeret. Mert én is szeretem.
Eljött hát újra e szép ünnep.
Pompába öltözik az egész anyatermészet,
Az emberek vidáman énekelnek,
A családtagok együtt ünnepelnek.
A kisgyerekek segítenek díszíteni a fát,
Miközben izgatottan várják az ajándékot hozó angyalkát.
Szeretet és meghitt együttlét járja át az egész világot,
Így kívánok nektek Boldog Karácsonyt, kik e sorokat olvassátok.
Ami fél el ne fogadd,
Egészet akarj és egészet adj.
Semmi jóról nem leszünk híresek, csak arról, hogy mi vagyunk a leghülyébbek.
Gondolt már rá valaki, hogy hogyan lettek a költők, hogy vajon miért akart egy ember verset vagy éppen könyvet írni? Valaki azért mert megnyugtatja, valaki azért mert így tudja kifejezni magát a legtisztábban, van aki azért mert erre vágyott és valaki azért mert szeretne alkotni valamit a világnak, az embereknek amivel tudnak azonosulni, amitől nem érzik egyedül magukat, ami erőt ad nekik, és ami biztatja őket, hogy minden jóra fordul egyszer…
De van még egy dolog amiről még nem beszéltem…ez pedig a szavak ereje lenne…
Igaz, vannak dolgok, amelyek kifejezésére a világ összes szava kevés, de ha mégis megpróbáljuk szavakba önteni, és bár még ha csak a valónak egy kis részét is kapjuk meg belőle, van, hogy csak arra eszmélünk, hogy könnyezik a szemünk, vagy, hogy muszáj mosolyognunk és boldogok vagyunk…mi lenne ez ha nem a szavak ereje?
Hogy mi a legfontosabb? Nem magában a műben, hanem az érzésben amit kiváltott benne van minden, ami a szavakban elveszett…
Mindig attól félek hogy ez az álom egyszer véget ér, hogy egyszer végleg elveszítlek, de mond mit tehetnék egy álom közepette? Szeretném azt hinni hogy én írom saját sorsom, s ha ez így lenne, minden sorban szerepelne a neved..
A szerelem nem az, amikor megváltoztatod a hangodat, viselkedésedet párod iránt, hanem az, amikor önmagad tudsz lenni és ő ezért szeret téged, önmagadért.
Valahányszor azt mondom hagyj mennem...belül azt kívánom kövess engem. Valahányszor azt mondom már nem szeretlek...belül összeszorul valami bennem. S valahányszor rád nézek úgy látom te ezt mind megérzed.
Szeretni szeretnék, mint még senkit, szívemben érezni újra megint, karomban tartani őt egy percig, elengedi akarata szerint.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló