Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Hogy miért vagyok én mindig jókedvű? Mert képes vagyok a problémákból humort kovácsolni. Tudod, az ember sokszor kényszermegoldásokra vetemedik, amikor a körülötte levők cserbenhagyják. Nem csak az emberek sebezhetőek, a problémák is. Egy apró részletüket megragadom és nevetségessé teszem azokat. Majd szemtől szembe jót szórakozok rajtuk, hogy semmissé tehessem és ne okozzanak több galibát. Az élet egy hatalmas sakktábla, ahol egy védtelen futót egyetlen lépés letarolni. Miért pont az állná utamat?
Talmud
Az emberölés mindennapos foglalatossággá vált számunkra. Nem volt olyan fegyver, amelynek ne lettünk volna szakértő forgatói. A fojtóhuroktól a géppuskán át az ágyúig minden gyilkoló eszköz ismerős volt számunkra, de a puszta kezünkkel is ki tudtuk oltani egy ember életét. Egy jól elhelyezett ütés a tenyér élével, és kész. Huszonévesekként öregebbek voltunk, mint hetvenéves nagyapáink. Többet tudtunk az életről és a halálról, mint bárki más. Soha nem mentünk el úgy egy halott mellett, hogy ne eresztettünk volna golyót a fejébe. Nem léptünk be úgy idegen házba, hogy ne dobtunk volna be előtte egy kézigránátot. Nem voltak illúzióink, és tudtuk, hogy többé nem is lesznek. Soha többé. Már semmi nem lepett meg minket. Túl sok lelki megrázkódtatás ért már bennünket. Az érzelmi életünket tönkrezúzták a tüzérségi támadások, az állandó csapdák. Már a nemi erőszakot is mulatságosnak találtuk. Különösen akkor, ha egy egész század jutott egy nőre. Ha valamire szükségünk volt, elvettük. Nem volt elfecsérelni való időnk. A halál a közelünkben ólálkodott.
Fájdalom:ezt a szót nem szeretem kimondani
De van amikor muszáj
De ne feledd:szeretlek!
elmúlt mint az összes ilyesféle mulandó dolog...és kiejthetem végre azt hogy vége a szenvedésnek.nem gondolok rá, nemér annyira élénken emlékezetemben mint anno.nem árnyékolja be a napomat az hogy látom.már hidegen hagy a jelenléte a vele kapcsolatos információk.már nem dobbanó szivvel emlitem meg nevét..és már semmilyen pillangók nem repdesnek odalenn ha a közös emlékekre gondolok.végre vége! elkezdődhet életem azon szakasza amikor már nem csak a bánat,és szomorúság kelt fel minden reggel és tart velem a többi 24órában.gondolataim szabadok nézésem nem őt keresi minden órában...és le írhatatlan boldogsággal tölt el hogy megtudtam csinálni.kitörölni a fejemből..egyszerűen elfelejteni hogy mi volt..és nem gondolok már arra hogy mi lesz..nem marcangol szét a remény..és a 'talán' szó..büszke vagyok arra hogy 4év után véget tudtam vetni annak ami szinte meg sem történt*
Míg magad nem ismered, másokat sem fogsz.
Feladom.Mikor ezt mondod igazából csak arra vágysz, hogy valaki azt mondja neked: Ne tedd, te ennél erősebb vagy!
A nap, melyet oly erősen vársz, hirtelen fog eljönni, mint reggel az első napsugár.
Én mindig is itt voltam, vagyok és leszek! A kérdés csak az, hogy Te mennyire keresed a társaságom.
Egy szép napon majd hivatalosan is elismerik, hogy amit mi valóságnak kereszteltünk el, az még inkább illúzió, mint az álmok világa.
Egy éves voltam mikor megtörtént,
Akkor egy élet megszakadt, véget ért.
Tudom, hogy nagyon szeretett engem,
Hisz a szüleim sokszor mondták nekem.

Sokat gondolok rá, érzem vigyáz rám,
Azt is mesélték, így hívott: pici rózsám.
Tudják, hogy nagyon jó ember volt,
Nekem fáj, hogy közbeszólt a sors.

Úgy szeretnék a szemébe nézni,
A kedvenc történeteimet mesélni.
Mesélni a barátokról, a szerelmekről,
S még beszélgetni magáról az életről.

Igazságtalan, miért nem lehet velem?
Remélem érzi, hogy hiányzik nekem.
Bárcsak egyszer egy órára visszajönne,
S elmondaná milyen volt az ő élete.

Mama, annyiszor szükségem van rád,
Hogy nem lehetsz itt nem a te hibád.
Bárhol is vagy, remélem, hogy boldogan,
Szeretlek, de ezt sosem mondhattam...

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló