Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
„Ha megkérdeznéd, hogy mit nem mondtam el?
Van e még szó, amit mondani kell?
Van e még szó, kimondható?
Ha megkérdeznéd, csak annyit mondanék...

Köszönöm azt, hogy itt voltál velem,
Csak ennyi volt az életem.
Csak ennyi volt, és nincs tovább...."
Talmud
„A szerelem megsemmisíti az észt.
Az agy és a szív olyan, mint a homokóra két edénye. Amikor az egyik megtelik, a másik kiürül.”
„Kell, hogy valahol hiányozzak, hogy álmatlan éjt okozzak, hogy valaki, ha nincs is messze, felriadjon minden neszre, hogy én legyek az élete értelme.”
„A szüleid biztosan tolvaj űrhajósok voltak, akik elloptak 2 csillagot az égről, és odaadták neked, hogy ezek ragyogjanak a szemedből, amikor rám nézel.”
"Én szóra váltanám a gondolatot
De félek, hogy nem érdekel
Sajnos nem állnak össze a mondatok
Én nem ide jöttem, nem ezt akartam
Reményt kaptam csak az útra, én,
Az örök átutazó
Azt, hogy minden bűnöm megbocsátható"
„Egy kócos élet jobb, mint egy márkás sír!”
Mikor mosolyt hoztál, ékszerekre vágyott,
Mikor reményt adtál folyton csak bántott,
Mikor naiv voltál, ő mindig kegyetlen,
Nem való hozzád, hidd el nekem.”
„Ott feküdtem, nem tudom, mennyi ideig, mellettem az a lány. A keze könnyedén tovább cirógatta megizzadt testemet. Fojtott öröm zsibongott bennem: nem békesség volt, hanem olyasmi, mint amikor a láng ellobbantéval még fel-felparázslik hamu alatt a tűz. Nem haboznék boldognak nevezni bárkit, akinek jutott már osztályrészül valami ehhez fogható (így motyogtam mintegy félálomban), ha mégoly ritkán is ebben az életben (én például csak ez egyszer, most éreztem), s ha mégoly futólag, egyetlen röpke pillanat erejéig is csupán. Az ember mintha megszűnnék létezni, már nem is érzi önmagát, azt se, milyen kicsivé lett, hogy szinte megsemmisült, és ha bárki halandó (így elmélkedtem) csak egyetlen röpke pillanatra is belekóstolhatna abba, amibe én most belekóstoltam, rögvest görbén nézne erre a romlott világra, bántaná, mily szégyenletes a hétköznapi lét, megérezni, micsoda teher ez a halandó test...”
„[…] a legeslegszentebb szeretethez hasonló érzés hatott át éppen, olyasmi, amiről a doktorok beszélnek: megmutatta, milyen az az önkívület, melyben szerető és szeretett ugyanazt akarják (és titokzatos megvilágosodás útján tudtam e percekben, hogy a lány, bárhol legyen is, ugyanazokat a dolgokat akarja, amelyeket én is akarok...)”
„Tudom azóta, hogy, mint a doktor mondja, a túlságos szeretet meg árthat annak aki szeret. És az én szerelmem túlságos volt. Magyarázni igyekszem, mit is éreztem akkor, korántsem mentegetni magamat az érzéseimért. Bűnös ifjonti hevülésemről van szó. Rossz dolog volt, de az igazság azt diktálja, hogy megmondjam: akkor mérhetetlenül jónak éreztem.”

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló