Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
„Az élet olyan, mint a nyári ruha mellénye: rövid és céltalan.”
Talmud
„Győzködöm magam hogy van valami undorító a sajt, a paradicsommártás és a döglött hal együttesében...de néha erőt vesz rajtam a szégyenteljes vágy, és nem tudok ellenállni ennek a kombónak.”
"Magadba roskadsz, mint egy elfáradt gyerek.
Szél fújta szavaid, úgysem hallják meg.
Kopott ágyak párnák, szakadt piszkos függöny,
És lassan a földre hull, egy üvegszínű könny."
...maga se tudta, hogy e két kijelentés közül melyik hatott rá
mélyebben... Mind a kettő általánosság volt. De néha az
általánosságban van a legtöbb tartalom, mert nem köti meg
képzeletünket, s szabadjára hagyja csapongani.
„Sok van mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb.”
„Egy gyertya nem veszít semmit,
ha meggyújt egy másikat.”
„Karácsonyi ajándék ötleteim: Az ellenségednek megbocsátás, az ellenfelednek türelem, a barátodnak szeretet, a partnerednek szívességség; mindenkinek jóindulat, minden gyermeknek egy jó példa, és végül magadnak tisztelet.”
Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörög, gőzöl a tejsűrű.
Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.
Fenyőszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörből bókol a rakott fa,
a jó barát boros korsóihoz von,
És zsong az ének áhítatba zöngve...
Csak a havas pusztán a néma csöndbe
sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.
Ó, emberek, gondoljatok ma rá,
A betlehemi kisded jászolára,
Amely fölött nagyobb fény tündökölt,
Mint minden várak s kastélyok fölött.
Ó, emberek, gondoljatok ma rá,
Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz,
A kerek föld mindegyik gyermekéhez
Egy üzenettel jött: Szeressetek!
Ó, emberek, gondoljatok ma rá!
Megnyílt az Ég!
Pehelyspórákban hullt a szeretet-fény,
Millió lámpa gyúlt
A sötétség titkos éjjelén.
Testet öltött s emberré lett
Az üdvöt sugárzó isteni lény,
S fehér gyolcsokban piheg, mint halvány
Rózsaszirom: a Szűz kebelén.
S gyúlt millió lámpatűz a sötétség éjjelén
S a föld minden zugába betört a lámpa-fény.
Úgy lángol azóta s patakzik szerteszét
Hogy kétezer év sem olthatta el forró szív-tüzét.
E forró lávafényből
Harangot öntött a szeretet,
E harang zugástól megittasult a föld,
A szikla megrepedt,
S meg-megkondul ember szívednek
Elrejtett zugában, halkan, csendesen,
S így szálldogál Karácsony éjjelen
A béke, s megszentelt szeretet.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló