Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
A hold már magasan ragyog,este van..de mégis olyan mintha nappal lenne,oly nagyon világított ez az égitest.Ilyenkor minden életre kel,az árnyékok,a szél hangja,a fák,a csillagok.Miért gondoljuk mi emberek hogy amikor besötétedik minden elalszik.Hiszen nem így van,nagyon nem.Ilyenkor felébrednek azok a dolgok amik nappal alszanak.Ilyen például a gondolat..nem olyan formában mint nappal,hanem álom képében éjszaka,hisz mindaz ami az adott napban/időszakban a fejünkben motoszkált az éjszaka megelevenedik.Én gyakran járok olyan helyeken amelyeket még talán nem is láttam,nem fedeztem fel sohasem.Az álmokban az a jó hogy nem szab határt a képzelet.Lehetünk szuperhősök de lehetünk hétköznapiak.Lehetünk üldözők de vadak is néha napján.Ezeken a helyeken gyakran álmodom szabadságról,kalandról,barátokról és szerelemről...Néha amikor felébredünk elfog az érzés,hogy bárcsak folytathatnánk,bár igazából is átélhetnénk,de ilyenkor rádöbbenünk hogy ez nem más csak egy álom,mely gyakran az is marad.Olyan is előfordul mikor örülünk neki hogy vége, nincs úgy valójában ahogy agyunk által lett megszülve néhány dolog...
Talmud
Sportolóként rájöttem, hogy a "küzdés" a legcsodálatosabb, amelyet csak el tudok képzelni. Ez a dolog arra késztet nap mint nap, hogy van feljebb, hogy van miért élni, hogy van az életnek értelme.
Igazad van mikor azt mondod gyerekes vagyok,naív és folyton csak álmodozom..de mond ez miért jelent problémát..nézz körül..ebben a világban?..még jó hogy álmodozom..hisz a valóság megrémít...gyerekesnek számítok mert nem veszek mindent komolyan vagy mert időnként belefér egy reményről szoló mese?..és naív?...nézzük csak meg jobban..naívitásom nem feltétlen rossz hisz a jót feltételezem..a gond az hogy csalódom mert a világ nem olyan jó mint ahogy gondolom gyerekes szívvel..nem olyan békés,barátságos..folyton résen kell lennem,folyton vigyáznom kell ..nehogy valaki még összetörje az álmamimat amit elképzeltem...
Lányomhoz!
Mit tettél velem drága gyermekem ?
Elárultál ,becsaptál, hálát sosem mutattál .
Két szemembe hazudtál ,mások előtt lehordtál!
Te voltál a életem első csodája szívem minden boldogsága .
Szerettelek ,neveltelek lelkemet kitártam neked, 18 éves lettél elmentél úgy gondoltad felnőttél !
Azóta nem láttalak a szívem lassan megszakad ,
miért vagy ilyen kegyetlen édes drága gyermekem ?
Megvetsz ? Leírsz ? Másoknak csak szidsz ?
Jönnél te még vissza sírva mikor rájössz arra
senki nem szeret úgy téged mint mi akik szerinted pornépek !
Tücsköm én szép kislányom kegyetlen vagy sajnálom ,
nem becsülöd azokat kik kisérték utadat!
Csalódás,
Gondolt már rá valaki, hogy hogyan lettek a költők, hogy vajon miért akart egy ember verset vagy éppen könyvet írni? Valaki azért mert megnyugtatja, valaki azért mert így tudja kifejezni magát a legtisztábban, van aki azért mert erre vágyott és valaki azért mert szeretne alkotni valamit a világnak, az embereknek amivel tudnak azonosulni, amitől nem érzik egyedül magukat, ami erőt ad nekik, és ami biztatja őket, hogy minden jóra fordul egyszer…
De van még egy dolog amiről még nem beszéltem…ez pedig a szavak ereje lenne…
Igaz, vannak dolgok, amelyek kifejezésére a világ összes szava kevés, de ha mégis megpróbáljuk szavakba önteni, és bár még ha csak a valónak egy kis részét is kapjuk meg belőle, van, hogy csak arra eszmélünk, hogy könnyezik a szemünk, vagy, hogy muszáj mosolyognunk és boldogok vagyunk…mi lenne ez ha nem a szavak ereje?
Hogy mi a legfontosabb? Nem magában a műben, hanem az érzésben amit kiváltott benne van minden, ami a szavakban elveszett…
Egy árny suhan végig a szobán, mi az, ki az, egy holt lelke tán? - mondta a lány ki álmából felocsúdván, moccanni sem mert, csak egyetlen szó hagyta el száját: Miért?
Titkon őrzöm kezed vonalait, tudva, hogy félsz, s reménykedsz bennem...Miért nem teszed soha mit érzel? Veled együtt halnak el a vágyak s ráncok a kezeden kisimulnak, egyé lesznek velem.
- Miért házasodunk?
- Mert kell, hogy legyen szemtanúja az életünknek. 1 milliárd ember él ezen a bolygón, ugyan mit számít egy élet. De a házasságban ígéretet teszünk, hogy mindenre odafigyelünk. A jóra, a rosszra, a szörnyűségre, a csip-csup dolgokra. Mindenre, mindig, mindenhol. Azt mondjuk az életed nem marad észrevétlen, mert én észreveszem. Az életed nem marad titokban, én a tanúja leszek.
A legszebb bocsánatkérés az, ha nem követünk el olyat amiért bocsánatot kell kérnünk!
Miért ilyen nagyon nehéz elfeledni azt, akit a világon a legjobban szerettél? Úgy érzem, mikor megpróbálom felejteni, hogy minden egyes porcikám azon van, hogy ne tedd! Vajon a sors olykor rosszul dönt, vagy épp egy lehetőséget kínál az életben, egy apró kis boldogságra? Sok a kérdés, de sajnos bármit is kapunk válaszul, a szívünk sajnos ugyanúgy fáj tovább, sőt idővel egyre jobban, mert a szeretett személy, már nem Rád mosolyog, hanem valaki másra. Az Élet, sajnos ilyen.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló