Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Egy apa úgy van a gyermekeivel, mint Isten velünk, emberekkel. A szívek mélyére lát, és megítéli a szándékokat.
Talmud
Útközben átengedte magát a bolondul csapongó reményeknek, amelyek oly izgalmasan megszépítik a fiatalok életét: olyankor nem törődnek akadályokkal és veszélyekkel, mindenben a sikert látják, játszi képzeletükkel költőivé színezik prózai létüket, és maguk idézik fejükre a boldogtalanságot vagy szomorúságot olyan terveik meghiúsulásával, amelyek még csak féktelen vágyaikban éltek.
Egy személyiség nem más, mint döntések sorozata! Ennek tudatában a választás bizonytalanná, személytelenné tesz.
Mindenki ölt már meg valamilyen bogarat, apró élőlényt. Én is annyit elpusztítottam már. Soha nem gondoltam bele, hogy mi tettem, eddig. Egy embert megölni mégse olyan, mint egy rovart. Belegondolsz, hogy egy fontos személyt veszített el a világ. Akinek valószínűleg családja volt. Sokat tehetett volna az emberiségért. És te mégis elfojtott dühvel és haraggal védelmezed meg a saját életedet, mert úgy gondolod, az fontosabb mindenki másénál. Valószínűleg, ha másnak is elmondanám, csak megnyugtatnának, hogy önvédelem volt és persze, hogy mindenkinek fontosabb a saját kis élete a másiknál. Pedig nem. Nem tudok beletörődni, hogy pusztán jó céljából megöltem valakit. Amikor rátaposok egy hangyára nem az jut eszembe, hogy ez az élőlény, amennyire kicsi, olyan fontos az életnek, hanem az, hogy mennyi bosszúságot okozhat. Nem lennék képes még egyszer megölni valamit. De az elkövetkező időkben ismét pusztításra kell vetemednem, hogy megvédjem azokat, akikre halál várna, ha megfutamodnék. Nem tehetem, legalább is nem most. Mindenki számít rám. A nemes célért kell küzdenem. Ha feladom, nem ez az egy ember hal meg miattam. Annyi mindenki más is. Gyávaságból nem lehet megélni. Talán jobban fájna, ha nem küzdenék tovább mindenki érdekéért.
Az ember, kinek lelke erősen működik, olyan, mint a szentjánosbogár, mely minden pórusán világít tudtán kívül.
Legnagyobb veszteségünk a vágy, amelyik úgy teljesül, hogy észre se vesszük.
Az ember sohase léphet ki önmagából, ezért nincs tárgyilagos művészet és tárgyilagos kritika. Be vagyunk zárva személyünkbe, mint életfogytig való börtönbe, s ez egyike legnagyobb nyomorúságunknak.
Minden gyermek a maga sajátos küldetésével születik a világra,némelyik hogy beragyogja napjainkat,némelyik hogy próbára tegye türelmünket,némelyik hogy célt adjon életünknek és némelyik hogy gondoskodjon rólunk...igy van mikor világra jönnek, a gyermekek mindent megváltoztatnak, különösen ha senki nem hivta őket.
A hősöket a legkülönbözőbb okok miatt tiszteljük.Van akit a merészségéért,van akit a bátorságáért,van akit a jóságáért.De rajongásunk oka leginkább az, hogy szivünk mélyén mindannyian arról álmodunk, hogy egyszer minket is megment valaki..na persze ha a sors nem hoz össze a megfelelő hőssel kénytelenek vagyunk mi megmenteni magunkat.
Neked csak azt kell eldöntened, hogy mihez kezdesz az idővel amely megadatik.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló