Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Lehunyom a szemem, ahogy szád finoman, alig érintve simul az ajkaimra. Óvatos vagy, csókod tapogatózó, bátortalan, várod a válaszom, várod, hogy akarjam én is.
Megfeszülök a vágytól, szám válaszol a Tiédnek, testem hozzád simul, nyelvem moccan, és nyomban rátalál a Tiédre. Lassan, élvezettel csókolsz, számat ízleled, nyelved a nyelvemet simítja, ajkad mézédes, elmerülsz bennem, számba sóhajtod a vágyad, a várakozás semmivé válik, már csak múlt...
Talmud
Gyáván, gyarló módon eltitkolod szíved legféltettebb titkát.
egy titkot, melyet nemzedékek hada őriz és véd,
egy titkot, mely sok nyomorúságot hozott rád,
egy titkot, mely szíveket tört darabokra,
egy titkot, mely ha csak átsuhan agyadon belesajdul lelked is,
egy titkot, melyre gondolni sem mersz...
Valamit érzek itt legbelül.
A szívem kalapál veszettül.
A szemed már nem felém kacsintgat,
Ami a legelső pillanattól az őrületbe hajt.
Bánatot ejt szívemben e gondolat
S nem hagy nyugodni naphosszat.
Valamit érzek itt legbelül
Nem szeretsz engem
S tőlem már menekülsz!!!
Bár ugyanaz az égbolt van fölöttünk és ugyanazok a csillagok ragyognak ránk,
De mégis úgy érzem, hogy az a 60 km ami köztünk van, egy fényév távolság...
Vannak emberek, akik nem azért küldettek hozzánk, hogy maradjanak. Hanem, hogy átsuhanva életünk napjain, megmutassanak valami fontosat, ami megváltoztat bennünk dolgokat. Ha pedig eljön a nap, el kell őket engednünk. Óriási bennünk a veszteség, pedig kaptunk valamit. Egy új jellemvonást, ami később életmentő lehet.
Az élet megy tovább. De én megálltam. Csak állok egy helyben, és minden olyan gyorsnak tűnik. Elakadtam azon a ponton amikor még szép volt az életem. A világ mosolya most torznak és gonosznak tűnik.
Bárcsak cseppfolyóssá válna szíved, mely a sivatag végtelen, száraz gyűlölet porával lenne körülzárva. Tengernyi homok közt évekig keresve az igaz oázis fájdalom csillapító helyére vágyva, harcolnál az utolsó csepp szívedig. Végül majdnem teljesen kiszáradva megtalálod az oázist, hol megleled szíved éltető folyadékát; melynek neve szeretet! S elillan a délibáb...
Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszontszeretni. Repkedtem a boldogságtól, fogadtam örök hűséget, de volt hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Felhívtam valakit csak azért hogy halljam a hangját, néha elég volt egy mosoly ahhoz hogy szerelmes legyek. Sokszor féltem, hogy elveszítek valakit, aki fontos számomra, és el is vesztettem a végén. De túléltem, és még most is élek. Már nem csak túlélem a hétköznapokat, hanem megélem azokat. Mert az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon!
nem tudom hány estét kell még így töltenem nélküled..
minden perc évmilliárd hosszúnak tűnik ..és az óra kattogása is csak
üresen kong a 4fal között.
várom végre a pillanatot amikor eszedbe jutok és végre szemembe nézel és rám mosolyogsz, édes barna szemeiddel, én abban a momentumban elvesznék szemed

csodaszép világában.
de oly régóta várom már ezt az egyetlen apró kis történést, hogy úgy érzem, minden másodpercben kitép belőlem valamit ez a keserű várakozás.
sokkal könnyebb lenne ha nem lépkednél gondolataim között és nem tépne szét a sok régi emlék.
Hiányzik, de mégis szúró szemekkel gondolsz rá, imádod de mégis gyűlölet fakad ki belőled, övé akarsz lenni de mégis meghátrálsz, felejteni szeretnéd, de mégis mindig ő jár az eszedben, összetört mindened, mégis stablinak mutatod magad, sírni szeretnél, de mégse vagy rá képes..

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló