Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Azt hiszem én többet gondolok a szerelemre, mint az embernek általában kellene. Folyamatosan lenyűgöz a puszta ereje amellyel megváltoztatja és meghatározza életünket!
Talmud
Az élet, csak vakáció a halál előtt. Mint egy utazás, amiről nem térsz haza, mert megnyugvást találtál.
(Búcsúvers)

Mikor olvasod e sorokat,
Nem találsz testemben lelket, csak romokat.
Nem kell rám többé főzni, mosni,
Érkezik mostan a halottaskocsi.
Az élet része, mi mostan a halál,
Gyászruhába öltözött a hollókamadár.
Leveti köntösét,leveti sírva,
Mikor e sorokat átfutod, én lent leszek a sírban.
Nem te tehetsz róla, nem is senki más,
Ez ügyekben egyedül csak én vagyok a hibás.
Írnék én végakaratot, de nincs nekem semmim,
Nincsen semmim, nem sírhatom ki magam senkin.
Az emlék múlik, s vele a fájdalom,
Búcsúkönnyek azok, mindet utálom.
Mint holló gyászba borul-e halálos nap végén,
Úgy nyugszom majd én is, szürke sírom mélyén.
Veled leszek mindig, lélekben nem hagylak el sosem,
Sírkövemen mindig, legyen majd egy totem.
Még talán fel sem fogod mi történik velem,
Egy utolsó percre fogd meg az én kezem.
Megfogtad kezem, egy percre itt is ragadt,
Lásd az élet kicsiny, rövid, csak egy pillanat.
Érzékeny lelkem volt, kevés az élethez,
Nem érdekel többé mások mit gondolnak,
mit éreznek.
Végre megpihenhetek egy időre,
Ne légy miattam kidőlve.
Itt nyugszom,itt kelek fel,
Itt alszom, ha jön a reggel.
Én már többé nem kelek fel,
Elsőként tőled búcsúzom el.
Ne ismerjen az utókor,
emlékem fedje vastag por.
Ne maradjak emlékbe
ne tartsanak nagy becsbe.
Fedjen örökre homály
mint egy hódító ország kis tartományát.
Úgy térjek le a térképről
mint szökött rab a börtönből.
Én csak ártok,
vad hiénát játszok.
Aki tudjon meneküljön
vagy szirénával megkerüljön.
Beszélgetés Rob Schneider, Adam Sandler, és golfozó barátjuk között, miután Robnak felszakadt a sebe a hasán:
Schneider: Hanili! Leugrom a partra szörfözni, utána összestoppolsz?
Sandler: Peersze, alig várom haver!
Barát: Nem mennék a tengerbe vérző sebbel... Szimatot kapnak a cápák!
Schneider: És akkor mivan tesó, a cápa ritka békés állat.
Barát: Igazán? Egyébként mi az a csúnya seb a hasadon?
Schneider: Cápaharapás!
Hallgattunk, mint a mélytengeri kagylók, kis különbséggel: bennünk aligha hízott igazgyöngy.
Ha olyan messze laknál, mint amilyen hülye vagy, sose érnél haza.
Talán szeretünk szenvedni , talán belénk van programozva.
Mert e nélkül nem is tudom…talán nem éreznénk, hogy vagyunk.
Hogy is mondják? Miért csapkodom magam ostorral? Mert annyira eszméletlenül jó amikor abbahagyom…
A japán lányok mosollyal születnek, mosollyal élnek és mosolyogva halnak meg.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló