Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Egy társ kell, egy barát, ki megvéd, ki átölel,
ki megért, és segít, ha vigasz vagy tréfa kell,
de hagyja, hogy éljek,
szabadon, mint a lélek,
mert így vagyok csak én
Talmud
Eltaszítanám az életem, ha ehhez elég bátor lennék, De csak a gondolattal játszom, hogy a tollal olyat tennék, Hogy mielőtt befejezem ezt a levelet előtte átszúrnám a gigám, És így megszűnnének az érzéseim és vele minden hibám! De nem! Továbblépve megőrzöm örökké a nevedet, És talán Tejis rájössz ki vagyok, ha olvasod ezt a levelet.
Az idő erősíti a barátságot, és gyengíti a szerelmet.
A tündérmesékben a hercegnő megcsókolja a rút varangyot, és az daliás herceggé változik. A való életben viszont a herceget csókolja meg, aki pedig rút varanggyá változik.
Túl sok vakbuzgó őrült lázálmát nevezték már a vallás nevében Isten akaratának. A szentséget az igaz tettekben és a védtelenek melletti bátor kiállásban találod.
Az idő az, amivel a természet megakadályozza, hogy minden egyszerre történjen. A tér az, ami meggátolja, hogy minden velem történjen.
Aki álmomra ügyelt, Hogyha gonosz hold kelt fel, Ki a kedvemért jövőt remélt, Az hogyan hagyhat el? Aki járt minden úton, Aki ismert minden szót, Ki száz szavamnak hangot adott Többé sose szól... A szívben, ha mennydörög, S a szemre felhő száll, Zápor ha szakad, új folyó ha fakad, Mért fáj?
Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni!
Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni!
Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok!
Meg lévén győződve arról, hogy a ki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig.
Nem olyan borzasztó az, Teofil. Az ember elalszik lassan, és nem ébred föl többet. Csak pihen és pihen. Pihenni jó... A sebesült felnyögött. Szemei lázasan remegtek. -De az élet! Soha többet nem látni az erdőt, és nem hallani a madarakat! Pedig az élet olyan szép Nuca... -Itt maradsz te Teofil ezután is. Csak nem láthatnak többé az emberek. Nincs több bajod az emberekkel. Te hinted éjszaka a harmatot a fűre, és te rázod le a fák leveleit ősszel. És amikor az első virág kinyílik az erdőn, ott állsz majd mellette és megfested a szirmait. Együtt szállsz a pillangókkal és ujjaid megérintik a fenyőtűk hegyét, és azok csillogni fognak tőle a napban, és te hordod majd, mint a szellő a jó illatot üverből üverbe, és meglesed a tündéreket, amikor fürödnek... Az asszony beszélt. Az ember nehezen hörgött, szája megrándult néha, mintha mondani akart volna valamit, aztán a hörgés csöndesedett, a szemek elvesztették a fényüket, az élet láthatatlan párája elszállt valahova a kék végtelenbe...

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló