Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
„Mondtam a férjemnek, hogy sem az arcom, se a cicim nem a régi már, de azért mondjon valami szépet a lábamról.
- A kék mindenhez megy – mondta.”
Talmud
"- Magára hagytam. Most már bármi történhet vele és én megígértem, hogy nem hagyom.
- Hát… ez elég furcsa ígéret...
- Miért?
- Mert ,ha nem hagyod, hogy bármi történjen vele, akkor nem történik vele semmi. Márpedig az marha unalmas."
„Jön egy manó, álmot hozó. Kicsi zsákja vállát nyomja, aludni fogsz ő már tudja, befekszik melléd az ágyba, s a füledbe súgja: Jó éjt te drága!”
„A halál nagyban különbözik a válástól, mivel a korán
elhunyt hitvest az ember hajlamos az egekig magasztalni. Akit a halál elragad tőlünk, annak könnyen elfelejtjük minden hibáját.
Ám a válás után épp ellenkezőleg : az ember már csak egykori élettársa negatívumaira emlékszik vissza.”
„Akitől meg lehetne tanulni ma Magyarországon focizni az már idős ember és még az ő nagysága sem tudná már ezt a "focit" felállítani a porból.”
"A kilencvennyolcas döntő után Mitterrand elnök csókolta meg Barthez fejét a francia öltözőben, és most, a döntő után is lehet, hogy Mitterrand elnök csókolja meg."
Kovács Kálmán,
Franciaország - Portugália meccs
(Csodák márpedig vannak, főleg annak fényében, hogy 1996.01.08-án meghalt François Mitterand...) ///Legközelebb ki csókol fejet, maga Napóleon?///
„Bevallom nagyobb mámort lelek a szenvedélyben, mint az imában. Az efféle szenvedély már ima. Bevallom...Bevallom még mindig imádkozom, hogy érezhessem szeretőm ajkának érintését...simogató kezét...karjainak ölelését. Bevallom még mindig éhezem rá, hogy testem lángra gyújtsák...hogy
felébredjünk egy álomban...távol e zavaros helytől...ahol már nem is vagyunk önmagunk. Tudni akarom, hogy ez örök e...Mindörökre az enyém.”
„Kivel vagyunk elszámolásban? Rá kell jönnünk, hogy elsősorban önmagunkért felelünk, saját lelkiismeretünknek tartozunk számadással. Belső ügyeinkben nincs külső felelősségre vonás, büntetés vagy jutalom. Magunk ítélünk magunk felett. De ebben az ítélkezésben nem szabad értelmetlenül kegyetlennek lenni magunkhoz - így másokkal is elfogadóbbak tudunk majd lenni. Meg kell értenünk, hogy cselekedeteink, karakterünk, érzéseink, gondolataink már magukban hordják összes jó és rossz utóhatásukat. Elkerülhetetlenül végigéljük valamennyit. Ezért értelmetlen minden utólagos önkínzás és öntetszelgés: Azzal, hogy el kell vállalnunk viselkedésünk következményeit - már lezárultak a számlák.”
„Minden kapcsolat történés, valahonnan valahová tart. Erre kell figyelni. Úton vagyunk-e még? Vagy már csak ismételjük magunkat? Mit "hoz ki" belőlünk az együttélés? Jót? Előre lépést, derűt, szabadságot, munkaképességet? Rosszat? Idegességet, beszűkülést, rosszkedvet? A kapcsolat változik, és benne változunk mi is. Előfordulhat, hogy az utak szétágaznak. Ha tartósan úgy érezzük, hogy már nincs dolgunk egymással, harag és gyűlölet nélkül is el lehet búcsúzni. Azonban sokszor a másikra haragszunk, mert nem olyan vagy nem vált olyanná, amilyennek elképzeltük. Pedig nem tehet arról, hogy nem vagyunk elég jó emberismerők, és olyat kértünk, amit nem tud megadni. Elmenni könnyen kell, ahogy a levél leválik a fáról. Elmenni egyszer szabad csak és véglegesen. Egy foghúzás rossz, de elviselhető. De ha mindennap húznának rajta egy keveset - azt nem lehetne kibírni. Az ilyenfajta szétválásban tönkremegy két ember.”
„Már azt sem tudom, hogy mi vagyok és mit teszek.”

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló