Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
A végén, csak egy maradhat!
Talmud
Tudom, hogy ha reggel felkelek,
Fájó érzés tölti el lelkemet,
Egy olyan érzés, mely nem akar elmúlni,
És ágyamra borulva fogok elhunyni.
Az angyalok már várnak rám,érzem.
Valami húz innen, a végzet,
Én várni foglak téged,
Ne felejtsd, én ott leszek néked!
Elröpíti-e hozzád a gondolat
érzékekről felszálló óhajomat,
a sürgetést, hogy jöjj hamar,
elröpíti-e hozzád a gondolat,
hogy két ág puha-pihe tövén
esengve hív-vár a fészekmély,
elröpíti-e a gondolat sietve
verdeső vágyamat szívedhez,
hogy véss kőtábla-szívedbe?

Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között,
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal,
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó,
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget,
a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével,
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
Műveled saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet,
nem mástól várd, hogy virágot hozzon neked.
És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz; Hogy valóban erős vagy. És valóban értékes.
Könnyebb hősnek lenni egy másodpercig, egy óráig, mint néma heroizmussal viselni a mindennapot. Vállald magadra, hogy viseled a szürke, hétköznapi életet, végezd a munkát, amelyért senki sem dicsér, amelynek hősiességét senki sem veszi észre, amellyel nem kelted föl senki érdeklődését magad iránt. Aki elviseli ezt a szürke hétköznapot és mégis ember marad, az igazán hős.
Sokszor álmodtam már, hogy hallom lépteid
Halk hangod hazudta a suttogó szél
Régóta várom már, hogy foghassam kezeid
Reszket a szívem, ha tiédhez ér.

De felkelt a nap, az álom messze szállt a fénnyel
Éberen fekszem az ágyamban egyedül
Kezemben egy régi, gyűrött fényképpel
Szememben könnyek, fájdalmam nem enyhül.

Menekülnék én, ha tehetném, ezerszer
De a veszteség kínzó bilincsébe zár
Nem hullnak a láncok hiába mentél el
Falak zárnak tőled, mint ősrégi vár.

De mégis láttalak, egy pillanat csupán
Mégsem feledem jól ismert arcodat
Újra álmatlan éjjelek csapdáján
Keresztül keresem végre a kiutat.

Felkavartad a nyugodt állóvizet
S most kínok rabja vagy, érzem te is
Tovább zúzni két szerelmes szívet
Nem lehet, felemészt a bűntudat engem is.

Felkerestelek, s láttam nem változott semmi
Te is szeretsz még engem ugyanúgy
Nem tudtam, mit kellene most ilyenkor tenni
Hogy ne ismételje meg magát a múlt.

De ekkor szíved az enyémmel dobbant
S ember lettél egy pillanat alatt
A lelkemben valami újra mgemoccant
Hozzám értél és végtelen lett a pillanat.

Karodba zártál, megállt a világ
S együtt töltöttünk egy csodás napot
De kegyetlen ez a fényes álomvilág
Felejthetetlen emlékül csak ennyit adott.

Az óra ütött, s a szíved újra megállt
Számon utolsó, forró csókod égett
A csodás nap nyomtalanul tovaszállt
De lelkemben égő, vérző sebet tépett.

Egyedül fekszem az ágyamban megint
A pillanat eltűnt, és te már nem élsz
A hold sötét árnyat sző odakint
De nem félek többé, hisz örökké bennem élsz.

(Buffy and Angel)



Légy hálás érte, hogy képes vagy szánalomra és iszonyodsz az ellenséged pusztulása láttán is. Azon a napon, amikor ezzel már nem törődünk, még ha halálos ellenségünkről is van szó…azon a napon elvesztettük a háborút.
Szerelmes vagy, mikor a mozdulatai lekötik minden figyelmedet.

Mikor a bánat majdnem olyan erős, mint az öröm.

Mikor kihívod, hogy megnézze veled a napfelkeltét, de az egyetlen, amit látsz, a fény játéka a haján.

Szerelmes vagy, ha mindent megtennél azért, hogy más legyél.

Ha mindent megtennél érte.

Szerelmes vagy, ha a fájdalom majdhogynem elviselhetetlen, de már a gondolat is, hogy távol légy tőle, sokkal rosszabb.
Fájdalom az, amikor a szerelmed ott van melletted, és te nem tudod neki bevallani.
Fájdalom az, amikor tudod, hogy mit nem szabadna érezned, és mégsem tudsz ellene semmit sem tenni.
Fájdalom az, amikor szenvedni látod azt, akiért mindent megtennél.
Fájdalom az, amikor csendben maradsz, pedig kiáltanál.
Mindenki hazudik, mikor azt mondja: "nem szeret",
Mert a gyűlölet is szeretetből ered..
Nem gyűlölhetsz valakit azért, mert nem szereted,
Mert ha gyűlölöd, akkor már legbelül szereted!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló