Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Ha még egyszer láthatnálak, megbánnék mindent amivel megbántottalak.
Szeretnélek megölelni és a füledbe súgni, hogy szeretlek,
de ezt a vágyamat már csak a halál után tehetem meg.
Szerető nagymamám csak annyit kérek,
foglalj egy helyet magad mellett.
Ha majd évek múlva találkozunk,
újra együtt imádkozunk.
Mióta elmentél a hitem elhagyott,
és azóta egyedül vagyok.
Mikor rád gondolok, egy kis láng ragyog,
és rám mosolyog.
Álmomban sokszor láttalak boldogan, remélem én is boldogan fogok távozni e silány világból.
De nem fogok félni mert oda megyek ahol te leszel,
és én is veled maradok örökre.
Talmud
Lehunyom a szemem, ahogy szád finoman, alig érintve simul az ajkaimra. Óvatos vagy, csókod tapogatózó, bátortalan, várod a válaszom, várod, hogy akarjam én is.
Megfeszülök a vágytól, szám válaszol a Tiédnek, testem hozzád simul, nyelvem moccan, és nyomban rátalál a Tiédre. Lassan, élvezettel csókolsz, számat ízleled, nyelved a nyelvemet simítja, ajkad mézédes, elmerülsz bennem, számba sóhajtod a vágyad, a várakozás semmivé válik, már csak múlt...
Valamit érzek itt legbelül.
A szívem kalapál veszettül.
A szemed már nem felém kacsintgat,
Ami a legelső pillanattól az őrületbe hajt.
Bánatot ejt szívemben e gondolat
S nem hagy nyugodni naphosszat.
Valamit érzek itt legbelül
Nem szeretsz engem
S tőlem már menekülsz!!!
Vannak emberek, akik nem azért küldettek hozzánk, hogy maradjanak. Hanem, hogy átsuhanva életünk napjain, megmutassanak valami fontosat, ami megváltoztat bennünk dolgokat. Ha pedig eljön a nap, el kell őket engednünk. Óriási bennünk a veszteség, pedig kaptunk valamit. Egy új jellemvonást, ami később életmentő lehet.
Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszontszeretni. Repkedtem a boldogságtól, fogadtam örök hűséget, de volt hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Felhívtam valakit csak azért hogy halljam a hangját, néha elég volt egy mosoly ahhoz hogy szerelmes legyek. Sokszor féltem, hogy elveszítek valakit, aki fontos számomra, és el is vesztettem a végén. De túléltem, és még most is élek. Már nem csak túlélem a hétköznapokat, hanem megélem azokat. Mert az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon!
nem tudom hány estét kell még így töltenem nélküled..
minden perc évmilliárd hosszúnak tűnik ..és az óra kattogása is csak
üresen kong a 4fal között.
várom végre a pillanatot amikor eszedbe jutok és végre szemembe nézel és rám mosolyogsz, édes barna szemeiddel, én abban a momentumban elvesznék szemed

csodaszép világában.
de oly régóta várom már ezt az egyetlen apró kis történést, hogy úgy érzem, minden másodpercben kitép belőlem valamit ez a keserű várakozás.
sokkal könnyebb lenne ha nem lépkednél gondolataim között és nem tépne szét a sok régi emlék.
...de aztán este kinéztem az ablakon, és annyira gyönyörű volt a telihold. És az jutott az eszembe, ahogy a felhők mögött eltűnt szép lassan, de a szemnek láthatatlanul hogy az én életem is ilyen szép lassan ment tönkre. Hogy mikor már csak azt veszed észre hogy a holdat elfedte a felhő, a szürke felhő, akkor feltűnik, hogy nem is vetted észre hogy mennek a felhők, csak hirtelen eltűnik a fényesség, de hisz az előbb még ott világított a sötét égen teljes egészében. Az én életem is ilyen gyönyörű fényes volt még akkor. És hirtelen eltűnt. Minden. Minden fény, még egy kis halvány jel sem volt, hogy valaha ennyire szépen ragyogott volna, ahogy az emlékeimben. Azt se tudtam mi van. Nem láttam a nagy sötétségben, eszeveszetlenül kerestem a fényt, ami már nem volt. És nem lesz, soha többé.
A legszörnyűbb vadállat az a férfi, amelyik elhiteti veLed a legszebbet, a legcsodálatosabb dolgot, de csak egy valamire hajt. És mikor megkapja, már nem érdekli semmi, csakhogy újabb áldozatot keressen. Legjobb barátnőmnek.
Gyermekként mennyit álmodtunk..barátokkal vígan futkározva, merészen alkotva, teljes napokat bandázva..nem szabott határt semmi gondolatainknak..képesek voltunk dolgokat megálmodni,bátran nekiállni,igaz ezek gyakran álmok maradtak de mi akkor sem törtünk le, hiszen az egész csak a játékokról szólt..
Fuss el..vagy maradj itt és fogd meg a kezem..ha maradsz,szoríts magadhoz és ne engedj el..

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló