Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Vannak emberek, akik nem azért küldettek hozzánk, hogy maradjanak. Hanem hogy átsuhanva életünk napjain, megmutassanak valami fontosat, ami megváltoztat bennünk dolgokat. Ha pedig eljön a nap, el kell őket engednünk. Óriási bennünk a veszteség, pedig kaptunk valamit. Egy új jellemvonást, ami később életmentő lehet.
Talmud
Van szív, mely érted dobban,
Szeresd őt minél jobban,
Szeresd tiszta szívből ha lehet,
Mert rossz lesz ha már nem lesz veled!
Minden, olyan más nélküled,
fáj, hogy nem lehetek veled!
Hiányolom már az öleléseidet,
utálom a magányos hétvégéket!
Nem ismersz engem, mégis úgy teszel mintha ismernél... Minden ember egy palack bor. De mind-mind más. S te azt hiszed, hogy a bor nem tehet mást veled csak lerészegít. Pedig nem így van. Amikor felbontasz egy ismeretlen bort... gondolsz róla valamit. A neve árulkodik... beszédes a palack formája, a címke tartalma. Elolvashatod, hogy milyen szőlőből és mikor készült. Megkérdezhetsz másokat arról, hogy milyennek találták... De az első, igazán személyes találkozás akkor történik, amikor kibontod a palackot és pohárba töltöd. Megnézed a színét a napfényben, hagyod hogy illata beöltse a poharat s az orrodba jutva beszélni kezdjen hozzád. Aztán belekóstolsz és hagyod, hogy amit teremtője együvé alkotott, azt az ízlelőbimbóid újra részekre szedjék és egyenként fedezzék fel benne a becsülendőt, a szeretni valót, a csodát. Ettől kezdve már nem vagytok idegenek egymásnak, s rájössz, hogy a borok rengetek örömöt tartogatnak számodra.
Drága Csalódás!
Vendégszeretetem sosem volt irántad, de te mégis sokszor megleptél már.
Próbáltalak noszogatni, jelezni, hogy ideje menned,
De a kijárat előtt mindig megfordultál.
Most, hogy újra érzem távozni készülsz,
Arra kérlek engem örökre békén hagyjál.
Szenvedtem már te miattad eleget,
Jöjjön végre a boldogság helyetted!
Ha bolondnak tartanak, az csak egyet jelent: irigyek, mert te már megtaláltad a boldogságod!
Gyakran érezzük, hogy a barátaink eltávolodnak. Mégis mikor szükségünk van rájuk, észre sem vesszük, már fogják a kezünk.
A gyertyacsonk az elgörbült tartóban már régen haldokolt, gyér világot vetve a gyilkosra meg az utcalányra, akik ilyen különös módon összekerültek most ebben a nyomorúságos szobában a könyvek könyve felett.
Nem maradtál más, csak egy emlék,
mostanra már belőled ennyi is elég!!!
Benned újra, mikor bízhatok?
Félek, megint padlót fogok!
Hülye voltam, mert neked hittem,
a szívem diktált, nem az eszem.
Senkinek sem akartam semmit elhinni,
nem tudtam belőled, ilyet kinézni!
De már összeállt a fejemben a kép,
nem maradsz más, csak egy szép emlék!
Magamnak és mindenkinek is hazudnék,
ha azt mondanám, elfelejtettelek rég.
Tudom már nem leszünk együtt többet,
barátságon kívűl, nem kérek mást tőled!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló