Kiemelt kategóriák
» Karácsony
» Karácsonyi SMS
» Szeretet
» Család
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
~ te hogy gondolod ezt? én nagyon bonyolult és
problémás csaj vagyok. elég hisztis, féltékeny, és lökött. de nagyon tudok
szeretni, és ha valakit szeretek, azt örökké szeretem. csak van,akinek
nem elég, ami én vagyok de ez van, magamnál nem tudok, és nem is akarok
se több, se kevesebb lenni. én így gondolom, innentől rád van bízva,
hogy megéri-e.
~ bonyolult? megfejtelek. problémás? megoldjuk
majd együtt. hisztis? felvidítalak! féltékeny? rám nem kell.. lökött? sose
árt. tudsz szeretni? legjobb. és sokáig? akkor még jobb! nem vagy elég?
nekem totálisan elég vagy és nem kell több mert te megadsz mindent! rám
van bízva? akkor összejövünk előbb utóbb... megteszi ez egy válasznak?
Talmud
Küldje be kedvenc idézetét »
Egy adott napon, adott körülmények között azt gondolod, korlátaid vannak. Majd eléred a határt, és azt mondod: "oké, ez a határ". Majd hirtelen egy kicsit tovább lépsz. A gondolataid hatalmával, az eltökéltségeddel, az ösztönöddel és a tapasztalatoddal nagyon magasan tudsz repülni.
Azt mondják, a szerelemnek kétszer örülhetünk igazán. Amikor elkezdődik, és amikor még tart. Talán a sors kegyetlen fintora mégis, hogy annyi, magát hűségesnek mondó szerelmes mégis hűtlennek bizonyul. És a hűséges ember pedig nem talál rá az igaz szerelemre. Az élet rossz tréfája ez, mert talán nem minden ember érdemes arra, hogy a rendíthetetlen és őszinte szerelem csíráját megtalálja, majd boldogan éljen élete párjával, amíg meg nem hal. A lehetőség mindenkinek adott, de közel sem biztos, hogy mindenki élni is tud vele…
Megtanulom a nevüket, a szívembe zárom őket, aztán elmúlik. Többé már nincs. Mindig magányosnak éreztem magam, mert a szívem nem tarthatta meg a kincseit.
Élt egyszer régen egy férfi, aki imádta a virágokat. Napokat tudott eltölteni azzal, hogy kisétált az általa oly’ becsesen gondozott kertjébe, és csodálta virágai szépségét. Egy nap azonban olyan virággal találkozott, ami más volt, mint a többi. A férfit földre terítette a virág lenyűgöző látványa, nem tudott szabadulni attól a félelmetes érzéstől, hogy lesz majd idő, amikor elveszíti a virágot. Odasétált a virághoz, és egy apró mozdulattal elszakította gyökerétől, majd a nappaliban lévő vázájába helyezte, hogy mindig vele legyen féltett és szeretett virága. A virág azonban idővel elhervadt, a férfi szomorú lett, mert ráébredt, hogy azzal, hogy magáénak akarta a virágot, megfosztotta őt szabadságától, és bár így egy rövid időre csak az övé volt, de végül mégiscsak elszakadt tőle. A férfi tudta, hogy soha nem kaphatja vissza virágát, mert az meghalt. Egész életét abban a magányban élte le, amit saját maga okozott magának. Többé egy virág sem tetszett neki, mert egy sem volt ahhoz fogható, akit ő szeretett.
Hozzád, de szívesen repülnék ó, hogy csókolnálak lázas hévvel
Ölelő karjaid bilincsében, szép szemeid tekintetével.
Édes csókot ígérnek ajkaid, ajkamra ízesen tapadnak.
Ó, mennyire várok, a pillanatra vágyom, magamhoz vonjalak.
Létezik a világon egy csodálatos világfa, melyet csak az képes megtalálni, akit megérintett a gonoszság szele, de mégis jámbor tudott maradni és nem ragadott magával a harag kegyetlen ereje. Ennek a fának a gyökerei behálózzák az egész bolygót, törzse vastagabb, minthogy azt el tudnánk képzelni, ágai háromfelé hajlanak el, de egyiknek sem látni a végét. Úgy tartják, hogy ezen ágak egyikén ott vár ránk az, akire mindennél jobban vágyunk, és ha egyszer valaki fel tud mászni erre a fára, soha többé nem akar majd eljönni onnét, mert akkor eljön számára az örök boldogság. De én nem hiszek az efféle tündérmesében...
Odaadóan szerettem ezt a férfit, több mint 3 siralmas éven át. Életem magasan legrosszabb évei voltak,a legrosszabb karácsonyok, a legrosszabb szülinapok, könnyekbe és váliumba fulladó szilveszterek. A szerelmes esztendők voltak életem legsötétebb napjai,mindez azért mert szerelmes voltam egy férfiba, aki nem szeret viszont..és soha nem is fog!
Az élet? Nem más mint egy hosszú,végtelennek tűnő poros országút..hogy mi a mi dolgunk?Végig menni rajta,még akkor is ha időnként rögös ha időnként nehézkes..vannak sorsdöntő elágazások amiknél meg-meg állva eldönthetjük, hogy tovább akarunk menni?..vagy inkább csak haladunk egyenesen tovább?..mikor letérsz egy mellékútra és azt választod sajátoddá..időnként amint haladsz vissza-vissza nézel..mert az emlékek húznak, de tudod hogy annak az útnak is megvolt a maga ideje és hogy az újra voksoltál..ilyenkor erősnek kell lenned és tovább menned,bíznod és várnod hogy ez az út jobb lesz,szebb lesz, reményteljesebb ..úgy válaszd meg útjaidat hogy ne felejtsd el..egyszer vége van minden útnak és elérsz egy zsákutcához..de addig, keresd meg a legjobb utakat és járd be azt amelyiket igazán a tiednek érzed...
A sors egy híd, amit mindenki maga épít, ahhoz akit szeret.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló

info Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom