Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
És leplezetlenül sírni kezdett...de nem a boldogságtól, amit valószínűleg mindenki feltételezett róla. Hanem az ürességtől, amely belülről emésztette. Mert bármennyire is csodálatos volt az, ami vele történt, üresnek tűnt a számára. A párja nélkül, akivel megoszthatná életét, úgy érezte magát, mint egy mozivászon, amelyen csak megjelennek az események és a történések, aztán eltűnnek. Még csak üres sem volt, hiszen a levegőt sem tudta megtartani magában. Lélegzett, belül azonban halott volt.
Talmud Fájdalom,
-Magának elment az esze!
-Egy élet munkája fekszik benne.
Korom sötét van, az orromig se látok, csak zuhogó eső kopogását hallom a macskaköves úton… itt ülök egyedül egy peronon, és arra várok, hogy jöjjön valaki aki megvilágjta az utamat, hogy végre elindulhassak egy úton, és itt hagyhassam ezt a szörnyen szomorú, és magányos helyet.
A ló az maga a természet
-ha látsz egy lovat vízközelben tudd, hogy ő a vízben született
-ha látsz egy homokvihart melyből később egy ménes látszik kijönni akkor tudd, hogy az a ménes a homokból született
-ha figyelmes vagy s hallgatod a szeleket majd egy hideg fuvallat érint meg tudd, hogy az egy ló volt
-ha télen sétálsz az erdőben s nyerítéseket hallasz tudd, hogy épp akkor született meg egy új ló
... -s ha ősszel mikor a szél sodorja magával a leveleket s épp egy hatalmas levélcsapat megy el előtedd melyben lovak alakja formálódik ki akkor tudd, hogy egy hatalmas ménes vágtatott el előtedd.

Ha patadobbanást hallasz a szívedben akkor te magad vagy egy ló.
Majd megszakad a szívem miattad,
miközben a könny az arcomra fagy...
Egyedül ülök magányosan a hidegben,
megöl a tudat, hogy nem vagy velem...
Az ember soha nem érzi magát szabadabbnak,
fennköltebbnek, mint lóháton.
Minden, olyan más nélküled,
fáj, hogy nem lehetek veled!
Hiányolom már az öleléseidet,
utálom a magányos hétvégéket!
Van olyan, hogy inkább jobb lenne aludni és egy olyan álomban járni, amit az agyunk a szívünk vágyai szerint épít fel, mint hogy átéljük a valóságot, ami éppenséggel maga a rémálom..
Benned újra, mikor bízhatok?
Félek, megint padlót fogok!
Hülye voltam, mert neked hittem,
a szívem diktált, nem az eszem.
Senkinek sem akartam semmit elhinni,
nem tudtam belőled, ilyet kinézni!
De már összeállt a fejemben a kép,
nem maradsz más, csak egy szép emlék!
Magamnak és mindenkinek is hazudnék,
ha azt mondanám, elfelejtettelek rég.
Tudom már nem leszünk együtt többet,
barátságon kívűl, nem kérek mást tőled!
Sok mindent magamba fojtok,
emiatt van, hogy idegileg kivagyok.
Bevallom, ritkán, de én is sírok,
a párnámon könnycsepp foltok...
Csak szépen, halkan, magamban,
senki sem tudja mi a bajom valójában...
Legbelűl a szívem borzasztóan vérzik,
mert, csak is egy ember HIÁNYZIK!!!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló