Kiemelt kategóriák
»
» Szerelmes SMS
» Születésnap
» Élet
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Útközben átengedte magát a bolondul csapongó reményeknek, amelyek oly izgalmasan megszépítik a fiatalok életét: olyankor nem törődnek akadályokkal és veszélyekkel, mindenben a sikert látják, játszi képzeletükkel költőivé színezik prózai létüket, és maguk idézik fejükre a boldogtalanságot vagy szomorúságot olyan terveik meghiúsulásával, amelyek még csak féktelen vágyaikban éltek.
Talmud
Küldje be kedvenc idézetét »
Inkább meghalok emberként, mint örökké élek műanyag játékként, aki istennek hiszi magát.
De addig is, kérlek, nagyon vigyázzatok, nehogy megfertőzzön benneteket a megvetés és a gúny. Sőt mi több: szép lassan megpróbálkozhatnátok rávenni a barátaitokat vagy legalább némelyiküket, hogy ne bántsanak többé másokat. Beszéljetek velük. Beszéljetek azokkal, akik megaláznak, sőt még azokkal is, akik bántalmaznak másokat, és azokkal is, akik mindezt boldogan végignézik. Kérlek mindkettőtöket, beszéljetek mindenkivel, aki hajlandó meghallgatni titeket. Próbáljatok szót érteni azokkal is, akik kinevetnek, kigúnyolnak és lesajnálnak. Ne hagyjátok magatokat, csak próbálkozzatok tovább újra meg újra.
A mosoly, mint gyémánt ott feszül bent mélyen a testekben, s ki hagyja magát egy cseppet is az erőnek, elengedi magát, s olyan érzésre tesz szert, mintha szeretne.
Mosoly,

Egy borongós délelőttön úgy döntöttem nem megyek be dolgozni, mert tudtam, hogy ez az a nap, amikor túl kell esnem rajta. A kutyánkat Rockyt el kellett altatni: valaha oly erős testében egyre terjedt a kór, és minden erőfeszítésünk hiábavalónak bizonyult, hogy meggyógyítsuk szeretett boxerünket-a betegség úrrá lett rajta. Emlékszem, amikor behívtam a kocsiba...mennyire szeretett autókázni! De ezúttal mintha érezte volna, hogy ez az út más lesz. Órákig jártuk a várost, mindenféle csip-csup ügyet elintéztem, csak hogy ne kelljen a rendelőbe menni, de lassan már nem halogathattam tovább a dolgot. Miközben a csekket töltöttem ki az "altatás" díjáról, a szememet elárasztották a könnyek, és úgy összemaszatoltam a lapot, hogy a csekk szinte olvashatatlan lett. Rocky négy évvel azelőtt került hozzánk, nem sokkal fiam, Robert születése előtt. Mindannyian nagyon szerettük, de kiváltképp a kis Robert. Sajgó szívvel indultam haza. Rocky máris nagyon hiányzott. Robert elém jött és megkérdezte, hol van a kutyánk. Elmagyaráztam neki, hogy Rocky most a mennyországban van. Elmeséltem neki, hogy nagyon beteg volt, és most már boldog, és ahol most van, ott mindig kedvére szaladgálhat és játszhat. Négyéves fiam egy darabig hallgatott, majd tiszta kék szemével rám nézett. Arcán ártatlan mosollyal Az ég felé mutatott és közölte: - Most ott van fent, ugye apa? - Nagy nehezen bólintottam, azzal gyorsan bementem a házba. A feleségem csak egyetlen pillantást vetett az arcomra, és csendesen sírdogálni kezdett. Aztán megkérdezte, hol van Robert, én pedig kimentem, hogy megkeressem. Az udvarban szaladgált, miközben egy jókora botot dobált a levegőbe. Megvárta, amíg leesik, majd újból feldobta, egyre magasabbra és magasabbra. Amikor megkérdeztem, mit csinál, magától értetődő hangon közölte:
-Rockyval játszom, apa...
- Jó reggelt, nagytiszteletű uram! Nem érzi jól magát?
Az öreg pap fáradt arcán különös, gyerekes mosoly rángott végig.
- Dehogynem, kedves fiatal barátom, dehogy is nem! Soha ilyen jól nem éreztem magamat, higgye el! Megtaláltam valamit, amit harmincöt évvel ezelőtt elvesztettem! Mintha csak magamat találtam volna meg!
...este, dolgozószobájának karosszékében ülve el is gondolkodott ezen. Hogy mi telt el és mi van még hátra. Hogy mi volt az értelme annak, ami eltelt s mi értelmét lehetne még adni annak, ami hátra van. S ahogy így a számadáson tűnődött, a számadáson, amit egyszer majd valahol be kell nyújtani: valami különös, nyugtalan érzés fogta el. Mintha mindannak, ami történt, nem lett volna célja és értelme. Mintha mindaz az idő, ami eltelt, fölöslegesen telt volna el. Valahogy úgy érezte magát hirtelen, mint a versenyfutó, aki az utolsó tíz percben döbben rá, hogy még semmit sem futott és ijesztő izgalom fogja el, hogy miképpen éri el a célt. De hol a cél?Mi a cél: Csak élni? Nap-nap után? Megélni ezt és amazt, múlttá változtatni a jelent, jelenné változtatni a jövőt és baktatni, baktatni a napok hátán, amíg egyszer csak elfogynak és ... és a semmi, vagy az Isten, vagy akármi, egy nagy fekete szivaccsal mindent letöröl, ami volt s ami történt?
Olyan, mintha valaki gyomorszájon rúgott volna. Mintha megállt volna a szíved. Olyan, mint az álom amiben zuhansz a semmibe és hiába próbálsz felébredni mielőtt földet érnél, sajnos nem tehetsz semmit. Nem bízol többé semmiben, senki sem az akinek mondja magát. Az életed örökre megváltozik és az egyetlen dolog amit profitálsz ebből a rémségből, hogy többé senki sem fogja így összetörni a szíved.
Az élet egy olyan játék, amely soha nem ismétli önmagát!
Nem tudnám meghatározni a megszállottságot. Azt hiszem, az ember mindig magában hordozza. Gyakran elég egy semmiség, hogy kirobbanjon. Csendesen beléd fészkeli magát, lassan, alattomosan megtámadja lényed minden részét; de nagyon ravasz, iszonyúan mesterkedő, mert úgy tesz, mintha a barátod lenne, és mégis becsap. A szenvedés csupán következménye mindennek. Amikor megőrül az ember, a leggyakrabban észre sem veszi, mert nem fáj. A legfájdalmasabb a zuhanás. Az a pillanat, amikor rájössz. Én sem akartam látni a közeledtét. És aztán végül törvényszerűen földet értem.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló

info Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom