Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Az emberek úgy érezhetik magukat a Világban, mint apró porszemek a földben.
Talmud
A világ egyetlen főiskolája és egyeteme sem tehet érted többet, mint hogy segít neked segíteni önmagadon.
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szivemet nyomja mikor a múltba nézek!
Könnyeim hullnak, a párnára borulva sirok egy végtelen könyvet lapozva!
Tudom már elmúlt vége a szépnek,
szépen lassan eltűnnek a képek!
Sebeim maradnak nyitva a világnak, példát mutatva, gátat szabva a hibáknak!
Soha senki sem válhat világbajnokká ebben a sportban (Forma-1), ha nincs mögötte egy erős, kiválló és szervezett csapat.
Nem voltál - ahhoz, hogy légy kicsit őrült - soha ilyen közel. Mégis mindig, távolról, józanul nézted, hogy nem érlek el. Voltam máskor is így... Egy mondat volna a híd. Mégsem jön, vagy útközben átalakul, és sosem segít. Ha lenne holnap jól tudnám, mit mondjak még az ajtódnál, hogy visszatarts, ne engedj el. Ha lenne holnap jól tudnám, de félek úgyis eldőlt már, hogy visszatarts,vagy engedj el.
Egyszer egy francia léghajós - legnagyobb rémületére - nemcsak azt állapította meg, hogy otthon hagyta iránytűjét, de azt is, hogy gyorsan veszít repülési magasságából. Tudta, hogy jó utat tett meg a La Manche csatornán át, de ez volt minden, amit tudott. Amikor a léggömb egy mező közepén földet ért, egy angol úr ment oda, hogy megnézze, jól van-e a léghajós. - Hol vagyok? - kérdezte a francia. - Ön egy léggömbben van egy mezőn - mondta az angol. Mire a francia ezt válaszolta: - Ön könyvelő. - Igen, az vagyok - jött a válasz. - Honnan a csudából találta ki? - kérdezte az angol. A francia mosolygott, és ezt mondta: - Az információ pontos, de használhatatlan!
A szeretet feltétel nélküli. Ha már fenntartások vannak, csak hamis ígéret minden, ez pedig bűnt és rontást szül.
Hazudtam, mikor azt mondtam, nem szeretlek!
Hazudtam, mikor azt mondtam, hogy már nem kellessz!
Hazudtam és eldobtalak magamtól, mert a fájdalom sokkal nagyobb volt akkor!
Kezemben gyűrött képed, elmosódott arcod, úgy fáj, hogy ébren nem látlak már...
A szép üveggömb összetört,
nem véd többé gyermek álom
És száz cserép közt sebzett szívvel állsz
tétován.
Ha rád zuhan egy zord világ,
hogy bírnád el gyönge vállal?
Átkozódhatsz
senki nem felel, de érzed: menni kell.
A kérdés csak az:
Az árnyékod hogy lépjem át?
A múlttól búcsút hogy vegyek?
Hogy törjek szét egy glóriát?
Miért bánt a lelkiismeret?
Hogy száll az ember,
ha földrerántja önmagát?
És hogy lesz szabad,
ha a saját árnyát sosem lépi át?

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló