Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl; Hanem lerázván, ami benne földi, Egy éltető eszmévé fínomul, Mely fennmarad s nőttön nő tiszta fénye, Amint időben, térben távozik; Melyhez tekint fel az utód erénye: Óhajt, remél, hisz és imádkozik.
Talmud
Én kis kertész legény vagyok, Magam után szagot hagyok.
Új év Istene, tarts meg Magamnak S tarts meg mindenkit A réginek, Ha lehet: Boldog új évet kivánok.
Mosolyog a napsugár, mosolyog az ég is, locsolkodok, tojást kapok, s mosolygok majd én is.
Karácsony csenget a szörnyű télben Alig hallom csengését. Sárga arcokat látok a hóversében s koldus kezeket reszketni, ujjaikon kékül gyűrűk nyoma, s torkomat folytja az ünnepek kalácsa.
Neved örömnapja imé hozzánk juta, Sőt ha nem csalódom, már tovább is futa, Mégis az én Múzsám néma volt és buta, Ami, ha nem csuda, üssön meg a guta. Ne legyen ez, kérlek, teneked megbántás, Hogy ebédutánra lett készen a rántás.
Nem tudom (...), nem azért vannak-e kivilágítva a csillagok, hogy egy napon mindenki megtalálhassa a magáét.
Nagykarácsony immár eljő, érkezik az újesztendő. Míg a mező dermed, fázik, a zöld fenyves csak pompázik.
Húsvét másodnapján az jutott eszembe, Locsolóvizet vegyek a kezembe. Megöntözzek vele egy árva ibolyát, És cserébe kapjak érte egy hímes tojást.
S épp ma van lám neved napja, hát igy üld meg, mosogatva? Édesanyám, mit segitsek, hogy ne fáradj, légy mind frissebb? Megtennék én mindent érted, minden gondtól kimélnélek. Hogy vidáman élj sokáig, s ifjan lásd meg unokáid.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló