Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Legyen bármily hosszú is az élet,
Sírig tartó boldogságot ad,
Bátran nézhetsz az emberek szemébe,
Mindaddig, míg betartod a szavad.
Talmud
Idő, állj meg egy pillanatra,
s ti, suhanó percek, várjatok,
amíg ők ketten esküt tesznek,
hogy egymáshoz örökké hűek lesznek,
csak addig várjatok!
A szerelemnek múlnia kell
Ha múlik, akkor fájnia kell
Hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él
A szerelemnek múlnia kell
Akkor is, ha égig emel
És szép, hogy mást hiszel, mert mást ígér!
Igen: élni míg élünk,
Igen: ez a szabály.
De mit csináljunk életünkkel,
Ha fáj?
Ugye emlékszel, hogy szép is volt, mikor annyi minden rólunk szólt,
De mégsem kerestél és el is feledtél, de mondd mitől féltél.
Csak egy pillantás mely visszatér, ilyenkor tudom, hogy még van remény
Míg élek bíznom kell, mert ez egy égi jel, még nem múlt minden el.
Álmaimban eljöttél és forrón öleltél
De kérdem én, hogy mi a valóság és tudnod kell ez mennyire fáj.

Változnak az idők, vele változok én is,
Mással voltál tegnap, de én akarlak mégis,
Ha megbántad mit akkor tettél, ne félj a mától,
Nincs baj, csak ha érzed, hogy a szíved most vádol.
Egyszerű ember voltam, egyszerű szavakkal
Tele félelemmel, jah hatalmas falakkal.
Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem.
Nevem alá pedig ezt a pár kósza sort vésettem:
Születtem 80, éltem halálomig,
De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik.
...az igaz embert egyedül az idő mutatja meg, míg a hitványra első percben ráfigyelsz.
Én veled vágtázom, tudod hogyan
túl a medvén és a jávorszarvason.
Én veled vágtázom télen és nyáron
ezen a gyönyörű tájon.
Én veled vágtázom, hol nincsen határ,
Veled vágtázom, amíg csak akarod.
A függőséggel az a helyzet, hogy sosem végződik jól, mert végül bármi is hozott minket mámoros állapotba idővel a jó érzés elmúlik és felváltja a fájdalom.
Azt mondják, hogy addig nem szokhatsz le, amíg padlóra nem kerülsz, de honnét tudhatod, hogy mikor kerülsz oda, mert nem számít, hogy ez a dolog mennyire fájdalmas, néha... lemondani róla sokkal fájdalmasabb.
A Piedra folyó partján ültem, és sírtam. A legenda szerint minden, ami ebbe a vízbe hullik - a falevelek, a bogarak, a madártollak -, a folyó fenekén kaviccsá változik. Ó, ha kitéphetném a szívemet a keblemből, és belehajíthatnám az áradatba! Nem volna többé fájdalom, sem szenvedés, sem emlékek.
A Piedra folyó partján ültem, és sírtam. Hideg téli nap volt, és éreztem, ahogy a könnyeim lecsorognak az arcomon, azután elvegyülnek a jeges vízzel, amely a lábaim előtt hömpölyög.
Valahol ez a folyó is csatlakozik majd egy másikhoz, aztán megint egy másikhoz, míg végül - távol a szememtől és a szívemtől - ez az összes víz beleömlik a tengerbe.
Folyjanak hát minél messzebbre a könnyeim, hogy kedvesem soha ne tudja meg, hogy sírtam miatta. Folyjanak minél messzebbre a könnyeim, hogy elfeledhessem, a Piedra folyót, a kolostort, a templomot a Pireneusokban, a ködöt, az egész utat, amit megtettünk.
Hadd felejtsem el álmaim országútjait, hegyeit és mezőit. Álmaimat, amelyek az enyémek voltak, és amelyekről mégsem tudtam.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló