Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Kell szeretni! Csak úgy szép az élet. Iramló időben szolgáddá teszed. Selyem, vagy vászon öleli tested, Fergeteg hord havat ablakod alá; Így is, úgy is boldog lehetsz. Az élet persze, néha nagy csaló! Mégis, maradj meg szeretetben – ha jó!
Talmud
A barát az, aki mindent tud rólad mégis szeret.
Kezdetben sok örömet hoz a szerelem, a vége mégis pusztulás. Ahogy az első korty bor is jólesik a belsőnknek, a második már tűzbe hozza májunk, s a harmadik ködbe borítja fejünk - úgy az első belekóstolás a szerelembe igen kellemes, a második már veszélyes, s a harmadik mint a pestis.
Város - ahol sokszor oly kevés a fény
Város - ahol láttál már
Hadd mondjam végre - olyan ritkán mondhatom el már:
Úgy fáj, hogy nem vagy köztünk már
Város - ahol zajlik élet és halál
Város - ahol rám vártál
...
Karácsonynak hajnalán
...
Ne hagyd, hogy a fény, amit vársz oly rég
Ne gyúljon ki ránk
Város - ahol minden szó elhangzott rég
Város - amely bennem él
És mégis mondd el
Szavak nélkül hányszor gondoltál
S vártál szebbet a valónál
Karácsonynak hajnalán
Őrzöm álmod, bújj hozzám
Ne hagyd, hogy a fény, amit vártál rég
Ne gyúljon ki ránk
Karácsonynak hajnalán
...
Ne hagyd, hogy a tűz, amit vártál rég Ne gyúljon ki már
Végetért az éj, havat hord a szél
Kicsit fázol, látom hidegebb ez a tél
Karácsonynak hajnalán
...
Ne hagyd, hogy a fény, amit vársz oly rég
Ne gyúljon ki ránk…
Amikor jelek lepik el a mennyet,
álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented,
angyalod mégis álomban talál.
Naturam expellas furca, tamen usque recurret. - A természeted kiűzheted vasvillával, mégis mindig visszatér.
"Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás."
Húsvét másodnapján régi szokás szeirnt,
Fogadják szívesen az öntöző legényt.
Én még a legénységhez igaz, kicsi vagyok,
De azért öntöző legénynek mégiscsak felcsapok.
Esztendő ilyenkor megint csak itt vagyok,
Ha e locsoláért piros tojást kapok!
Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között. Miért csillag a barát? És miért barát a csillag? Mert olyan távol van, és mégis bennem él? Mert az enyém, és mégis elérhetetlen? Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus? Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit? Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég? Nem lehet rá válaszolni. Nem is kell. De, ha nem is lehet, barátom iránt mindíg azt fogom érezni, hogy csillag, a világegyetemnek rám ragyogása.
Amikor születtem az orvos kijött a váróterembe, és így szólt apámhoz: Amit tudtunk, mindent megtettünk, de mégis kinyomta magát.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló