Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Elmúlt, mint száz másik pillanat, mégis múlhatatlan, mert szívek őrzik, s nem szavak.
Talmud
Elmúlt mint száz pillanat, s tudjuk mégis, hogy múlhatatlan, mert szívek őrzik, nem szavak.
Ha arra gondolt, hogy itt volt, itt feküdt mellette, hallotta a szuszogását, és néha hozzáért a karjával. Ha a nyárra gondolt, amikor együtt mentek az ösvényen. Valami visszatért ilyenkor, valami furcsa borzongás. Nem tudta, hogy mi az. De tudta, hogy már nem úgy van minden, mint nyáron volt. Nem olyan szép és egyszerű. Zavaros és bizonytalan. De szebb. Valahogy mégis szebb. Nem tudta, miért, és nem tudta mi az.
Nem akarom látni, mert gyűlölöm látni,
Nem akarom látni, mert szenvedek látni,
Nem akarom látni, mert fáj, ha látom.
Nem akarom látni, de mégis várom.

Nem akarom látni, mert gyűlölöm látni,
Nem akarom látni, mert reszketek látni,
Nem akarom látni, mert fáj, ha látom.
Nem akarom azt, hogy újra fájjon.

Nem akarom nézni az arcát, ha kérdez,
Nem akarom tudni, azt, hogy mit érez,
Nem, nem, nem, nem!
De igen! Szeretem!

Nem akarom látni, mert nincs erőm látni,
Nem akarom látni, mert nincs időm várni,
Nem akarom látni, mert megsebez újra,
Nem akarom látni, ezt ő is tudja.

Nem akarom látni, mert gyűlölöm látni,
Nem akarom látni, mert nem bírom látni,
Nem akarom látni, mert bánt, ha látom,
Nem akarom látni, mert kín, ha várom.

Nem akarom látni, mert gyűlölöm látni,
Nem akarom látni, mert elég volt látni,
Nem akarom látni, mert elég, ha érzem,
Nem akarom látni, mert elégek, érzem.

Nem akarom hagyni azt, hogy elérjen,
Nem akarok állni a tekintetében.
Nem, nem, nem, nem!
De igen! Szeretem!
Zárva az ajtó és csendes kint az éj,
még mindig várok rá, hogy újra itt legyél.
Telnek az órák, és arra ébredek,
a remény eltűnt végleg, s én elveszítelek.
Azt mondtad érzed, hogy összetartozunk,
s ez volt a sorsunk. Most mégis kérdezem:
Mit ér neked a szívem, ha így dobod csak el?
Mit ér a holnap, ha várlak, de régen más ölel?
Mit ér neked, mit adtam, s hogy álmom végre teljesült veled?
A legszebb éjszakánk mit ért neked?
Ahogyan senkit,úgy öleltelek,
de tévedés csupán, hogy jól ismertelek.
Valakit láttam, de más vagy azt hiszem,
s az, aki nálam ébredt, már nem jön el sosem.
Mióta elhagytál azóta szívem száll. Célba nem talál csak várva vár. Fáj még a szó mit egykor mondtál, hogy szeretsz, de mégis elhagytál. A pillanat hevében hullnak a könnyeim, sírnak a lapok, betűkkel telt könyveim. Fájnak a szavak, fájnak a tettek. Jó volt veled hidd el, de már nincsenek érzések.
Ugye emlékszel, hogy szép is volt, mikor annyi minden rólunk szólt,
De mégsem kerestél és el is feledtél, de mondd mitől féltél.
Csak egy pillantás mely visszatér, ilyenkor tudom, hogy még van remény
Míg élek bíznom kell, mert ez egy égi jel, még nem múlt minden el.
Álmaimban eljöttél és forrón öleltél
De kérdem én, hogy mi a valóság és tudnod kell ez mennyire fáj.

Változnak az idők, vele változok én is,
Mással voltál tegnap, de én akarlak mégis,
Ha megbántad mit akkor tettél, ne félj a mától,
Nincs baj, csak ha érzed, hogy a szíved most vádol.
Igen, az élet utazás, melyet sokkal jobb társsal az oldalunkon megtenni. A társ persze szinte bárki lehet. Egy szomszéd az utca túloldaláról vagy a férfi az ágy másik feléről. A társ lehet egy anya telve csupa jó szándékkal, egy gyerek, aki mindig rosszban sántikál. Mégis minden jó szándékunk ellenére néhányan útközben elveszítjük a társunkat. És akkor az utazás elviselhetetlenné válik. Tudják az ember sok mindenre teremtetett, de arra, hogy magányos legyen biztosan nem.
Az emberek mindig azt mondják, hogy a változás jó dolog, pedig csupán arról van szó, hogy egy nagyon nem kívánt dolog, mégis bekövetkezett.
Egyszer hinnünk kéne
Azt, hogy nincs még vége,
Látod, érted újra itt vagyok,
Miért vagy mégis büszke
Látod, így megy tönkre
Minden, és mégsem indulok.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló