Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
"...értsd meg, kérlek, szeret valóban téged, pedig furcsa vagy néha igazán. Színjátékot ne tervezz, nem kell semmilyen jelmez, csak menj már, mert vár rád az a lány..."
Talmud
Talán egy álom vagy tévedés
Amikor reggel nem jön az édes ébredés
A könny felszárad, de megmarad a kétkedés
Amit az élettől kapunk, vajon miért kevés

Talán egy pillanat, ami szebb a többinél
Egy érzés, ami szavakban már mit sem ér
Talán egy angyalra vagy csak egy látomásra várva
Kerülöd a szépet a tudatodba zárva
"Megpróbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem, hogy nem tudok levegő nélkül élni..."
"Elmentél tőlem, és én hagytam menyj csak el! Hiába lett volna minden, ki menni akar, hagyni kell! Mosolyog hozzá az arcom, de mögé senki se néz, játszani a közömbös embert, most látom, milyen nehéz! Ha megkérdeznék tőlem, modnjam meg mit jelentessz nekem? Egy pillanatra zavarba jönnék, és nem tudnék felelni hirtelen! Csak nagy sokára mondanám, hogy egy elmúlt szerelmet! S nem venné észre senki sem, hogy titokban könnyes lett két szemem! és mást lát a két szemem, messze túl a könnyeken, hogy még mindig te vagy a mindenem! S ha megkérdeznék tőlem, mondjam meg mit jelentessz nekem? büszkeségből azt felelném SEMMIT.....csak az egész életem!"
Amikor megismertem,nem tudtam hogy valaha ennyire fogom szeretni.
Azt az embert:
Ki bajban is fogja kezem,
Ha szomorú vagyok együtt sír-ha boldog vagyok együtt nevet velem,
Olyan mintha Ő lenne a másik felem,úgyhogy nélküle el sem tudnám képzelni az életem!
Tudom hogy a halál után is van élet, hisz szívem már rég meghalt érted, de én mégis élek.
Ne vádoljunk senkit a multért,
A vád már úgyis hasztalan.
Talán másképp lehetett volna, -
Most már... mindennek vége van!...
Úgy szeretnék zokogni, sírni
A sírra ébredt vágy felett, -
De ránézek fehér arcodra
S elfojtom, némán, könnyemet.
Várunk a csendes félhomályban
Valami csodás balzsamot,
Mely elfeledtet mindent, mindent
S meggyógyit minden bánatot...
Leolvasom sáppadt arcodról
A rád erőszakolt hitet
És megdöbbenve sejtem, látom,
Hogy nem hiszel már senkinek!...
Nem, nem hiszek! Mért űzzem én a lelkem
Epedő vággyal bolygó fény után?...
Minden reményem megtört a keserven,
Hisz balga, őrült ábránd volt csupán.
Ne hívj, ne csalj, szerelem szép világa!
Az én világom irdatlan, sötét,
Ezer tavasz s ezer tavasz virága
El nem zavarja fullasztó ködét.
Ne hívj, ne csalj, én nem tudok szeretni,
Lelkem kifosztott, nyomorult, szegény.
Elkárhozástól meg nem váltja semmi
S a te sugárod: őrjöngő remény.
Tűnt ifjuságnak visszajáró árnya, -
Az lettem én... a mult után futok...
Isten hozzád, szerelem szép világa!
Ne hívj, ne csalj, szeretni nem tudok...
„Több mindent TUDOK, mint gondolnád
Több mindent ÉRTEK, mint szeretnéd
Több mindent LÁTOK, mint akarnád
Több mindent SEJTEK, mint sejthetnéd

Félek és nagyon féltelek – eközben szenvedek
Mert tudom, amit érzek nem lehet.
Senki és semmi más nem érdekel kívüled
De már készülök, milyen lesz az élet nélküled

Néhány hónap, s bár nagyon fáj – elmegyek
Mert úgy érzem másként nem lehet
Minden nap könnyekkel fekszem és kelek
Ezt sokkal tovább bírni már nem lehet.

Nem várok semmi mást, de kérlek Te ne bánts,
Arra már ott van egy „szerető társ”
Ma már tudom - milyen gyűlöletben élni,
S hogy megőrülök – minden percben attól félni.

Mit mondhatnék még bármi mást?
Ha egyet kérhetek – mosolyogj rám,
Hogy legyenek szépek az utolsó emlékek
Ha már felejteni nem vagyok képes.”
"...a butaság plázájának üvegét öklömmel verem be, én másznék ki ti meg ugráltok a verembe"

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló