Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Furcsa tréfát üz néha velem az élet, egyszer elvett tőlem, most visszaadott téged. Sosem hittem volna, hogy fogsz még szeretni, de már tudom, érdemes volt várni és remélni!
Talmud
-Don Juan! Ez az ifjú hölgy, Dona Ana bizonyára különleges teremtés. Szeretnék többet hallani róla!
-Sosem találkozott még olyan nővel, aki szerelemre gyújtja? Míg minden érzéket betölti a lényével, belélegzi, érzi az ízét, látja szemében a születendő gyemekeit, és tudja, hogy a szíve végre otthonra lelt. Vele kezdődik az élete, és nélküle, véget kell, hogy érjen.
-Egy pillanatig se kétlem, hogy egy ilyen szerelem elvesztése nagy fájdalmat okozhat, de miért mond le a reményről? Miért dob el magától mindent?
Ne feledje barátom, hogy a szerelmének ereje, Don Juan szerelmének ereje örök, senki vissza nem utasíthatja.
Van két ember, akik szeretik egymást.
Nem szerelem, mert az elmúlik.
Ez soha!
Barátság? Ez annál sokkal több!
Egy földöntúli viszony,
Amelyet az angyalok támogatnak.
Egy tiszta, mély, őszinte és önzetlen lelkitársi kapcsolat.
Összeköt két embert egy láthatalan szál,
Melyet senki nem szakíthat szét.
Nincs magyarázkodás, nincs felelősségrevonás, csak a hit.
Úgy szeretik és fogadják el egymást, ahogy van,
És bármit megtennének a másik boldogságáért.
Az ilyen kapcsolat az Isten ajándéka,
És boldog lehet az, aki ezt megélheti.
Én boldog vagyok...
Ellenségeid megismerik jellemed, mielőtt találkoznál velük.
Ma éjszaka két angyal a párnádra száll, mindkettő jót, mégis mást ajánl. Az súgja az egyik mindig jó legyél, a másik csak rádkacsint, tedd amit szeretnél!
Én csak egy nőt szerettem csak egyetlen egyet, egyel sem többet és nem is kevesebbet.
Nekem egyszer adta vissza a sors amit én százszor elkövettem. Én csak egyszer fogok szenvedni, de akkor egész életemben.
Egy apám volt csak de őt elvette az Isten, gondolt egyet és csak úgy elvitte innen, nem mondta hogy miért és azt sem mondta hova, egy szót sem szólt csak megtanított az élet néha mostoha.
Egyesek azt mondják ez egy ilyen játék, egyszer kérsz és egyszer mindent visszaadsz, egyszer belédrúgnak még egyet, és egyszer segítenek hogyha elakadsz, és különben is fáradt lettem ahhoz, hogy mindig megfeleljek nektek.
Nem hittem el bárhogy mondtátok de mostmár tudom egyedül tényleg nem megy. Fejet hajtok ezért és én is beállok a sorba egy vagyok a sok közül szerencsés, de szolga.Elindulok a többiekkel fáj, de elfogadom mostmár ez a világ nem lesz olyan soha, olyan amilyennek én látni akarnám.
Egy dologban bízhatok csak, hogyha a végén számon kérik tőlem, hogy én egy igaz ember voltam és egy igaz életet éltem, mert úgyis csak akkor jössz rá, hogy mit rontottál el, mikor majd a pap előtt fekszel, és hogy kijavítsd a rossz dolgokat, nem-nem volt rá lehetőség, de csak egyszer.
Megvágod magad... kicsordul a piros vér... végigfolyik bőrödön... megszilárdul vörössé... és a
gyönyör helyét fájdalom veszi át.
Semmi sem dőlt még el
a vázán kívül,
a padlón most folyik
az élet.
Emlékezz rám, mikor fúj a szél
Emlékezz, mikor minden véget ér!
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem!
Emlékezz, mennyire szerettél,
Mennyire fájt, mikor elmentél!
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem!
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szivemet nyomja mikor a múltba nézek!
Könnyeim hullnak, a párnára borulva sirok egy végtelen könyvet lapozva!
Tudom már elmúlt vége a szépnek,
szépen lassan eltűnnek a képek!
Sebeim maradnak nyitva a világnak, példát mutatva, gátat szabva a hibáknak!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló