Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Talán mindenki életében van egy olyan ember, akire titkon vágyik,
Akiről tudja, hogy soha nem lehet az övé!
De ha egyetlen pillanatot kapna lehetőségként, hogy megérinthesse,
Kész lenne akár az életét adni is érte.
Van olyan hogy most vagy soha.
Ezt értékelni akkor tudjuk, ha megtettük a lépést az irányába.
S ha voltam egyszer olyan bátor megtenni,
Életemben a legszebb órákként fogom mindig megélni!
És ha igazán szeretnénk, vele egy életet leélni!
Talmud
Figyeld magad, egy pillanat az egész.
Ha meglátod, boldogságod az égig ér.
Olvasol belőle igazat,
Mosolyt hív arcodra,
Melegség tölti el szíved,
És gondold, oh, de szeretlek Téged!
Ez a varázslat kísérjen életeden át,
Ezért akard a holnapot, s a holnaputánt.
Én ezért élek, már tudom, ezért mosolygok Rád, ha meglátlak az úton.
Kísérlek, hát kísérj Te is,
És egymáshoz bújva szorosan éreztetjük:
...szeretlek...én is...én is!
Ha a szívem utolsót dobban,
a Te neved hagyja el a számat,
Te leszel, kit mindig is kívántam.
S végre megérted majd,
mit jelentett a szeretlek,
amit akkor mondtam, mikor megkértelek.
Pici manó, álmot hozó, apró kezével csillagokat szóró.
Megérint, megsimít, szemed szépségét éjszakára elrejti.
Tested puha takaróval melengeti, ajkadra édes csókját leheli, és füledbe súgja, valaki Neked szép álmokat és szíve minden szeretetét általa küldi.
Itt nyugszunk Vándor! Vidd hírül a spártaiaknak! Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.
Még mindig hiányzol, minden nap gondolok rád. Minden percben fognám kezedet, csókolnám a szád. Megtanultam szeretni és te segítettél ebben, még mindig szeretlek nem tudom kifejezni szebben!
Ledobom önként viselt testi-lelki erényövem,
megfontolás nélkül kitárulkozom egészen,
átnyújtom magamat: kedvedre időzz bennem,
vedd, ami kell, nem kérek cserébe semmit,
megfontoltan nem méricskélek, latolgatok,
nem hozok írott és íratlan szabályokat,
felajánlom valómat, kezedbe hajtom arcom,
feltétel nélkül megadom szívem birodalmát,
kivártalak: légy világom üres világomban
Gondolat-hullámhosszon hagyom:
felemeld nyakig, letépd ruhám,
kibonts a bozót-bizonytalanból:
széles gondolat-hullámhosszon
magadhoz húzol, megragadlak,
belebódulsz céda pucérságomba,
izgága ölemet öledre lakatolom,
hívogató hajlataim varázstüzétől
cselszövő szerelemhamvasztáson
együtt emelkedem veled kéjben,
minden mozdulat hű választ kap:
szeretőknek szentelt bájvonás
arcomról arcodra átszálldogál,
a csenevész, nyápic portéka-vágy
érik lepedőn gondolat-napsugárnál

Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között,
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal,
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó,
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget,
a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével,
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
Műveled saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet,
nem mástól várd, hogy virágot hozzon neked.
És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz; Hogy valóban erős vagy. És valóban értékes.
Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának a fantom-fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Ha elfelejtjük. Amikor azt mondjuk, hogy az "idő gyógyít", erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban - ha valóban szeretünk - nem lehetséges!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló