Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Csak engedem, hogy elborítson az egész, átjárja e testem, megtisztítsa a bensőmet. A belső tenger. Az a probléma, hogy ez a szépséges óceán tele van mindenféle mérgező hordalékkal. A mérget persze feloldja a víz, de amikor a tenger visszahúzódik, a szar itt marad bent a testemben. Az óceán nem csak ad, el is vesz dolgokat, elmossa az endorfinjaimat és a fájdalomközpontjaimat, hosszú-hosszú időbe telik, amíg visszatérnek.
Talmud
Aztán egy szép napon arra ébredek, hogy nem ő jár a fejemben, és rájövök, hogy túl vagyok a nehezén. A szívem súlyos sebet kapott, de majd begyógyul, és akkor majd újra tudok örülni az élet szépségeinek. Történt már velem ilyen, és fog is még történni, ebben biztos vagyok. Ha valaki elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más - és újra rám talál a szerelem.
Az emberi lét titka nem abban rejlik, hogy éljünk, hanem abban, hogy miért éljünk. Az ember, ha nincs szilárd elképzelése arról, hogy miért éljen, nem hajlandó élni, és inkább elpusztítja magát, semhogy e földön maradjon, még ha csupa kenyérrel rakják is körül.
Tree Hill csak egy hely, valahol a földön…
Talán pont olyan, mint a tied.
De talán nem.
De ha megnézed közelebbről,
akkor lehet találsz valakit,
aki olyan, mint te
…valaki, aki az utat keresi…
…valaki, aki a helyét keresi..
…valaki, aki magát keresi…
Néha könnyű érezni
Amikor te vagy az egyetlen a földön,
Aki küzd, aki csalódott, vagy elégedetlen,
Vagy el akar menni.
Azok az érzések hazudnak.
És ha csak kitartasz bátorságot lelsz,
Hogy szembenézz a következő nappal,
Valaki vagy valami megtalál és
mindent rendbe tesz.
Mert mindannyiunknak szüksége
van egy kis segítségre..
..valaki, aki segít nekünk
meghallani az élet zenéjét,
hogy emlékeztessen nem
mindig ilyen rossz minden.
Londonban nyugszik a lovag, pápa tette sírba,
Munkája gyümölcsét szent harag torolta.
Sírján keress gömböt, noha úgysem leled,
A rózsa méhének titkát súgja neked.

Vár rátok a Szent Grál az ősi Roslinban,
Hol penge és kehely őrzi a kapukat.
Nagymesterek műve méltó nyughelyet ad,
Örökre megpihent a csillagok alatt.

A két egymásba fordított piramis...tökéletesen illeszkednek egymásba.

Sose vesszük észre azt, ami ott van a szemünk előtt. Nemde?

Azok vagyunk, akit védünk. Az, amiért kiállunk.

A férfi és a nő...összeolvasztva.
Igaz, a sorsot írják, de az ember önmaga írja meg a sorsát.
Nem akarok magamnak ilyen életet, de jobb belenyugodom. Nem lehetsz tökéletes, ha még annak is mondanak, de minden életben, mindenkinek az életében van annyi öröm, volt annyi öröm, hogy mindig mosolyoghasson. Csak emlékezni kell – de ha nincsenek emlékei az embernek, megértem miért nem mosolyog. Csak vissza kell gondolni, nem baj, ha egy remek emléket ismételgetsz magadban, nem - nem baj. De jó emléket, ez a fontos...
És, ha tudjuk, hogy bekövetkezik miért féljünk tőle? Jobb megilyedni, hiszen ha nem ez mi értelme volt a titkolozásnak...
Eddig szerencsénk volt, az ég tiszta, a tenger is nyugodt, de mi lesz, hogyha viharba keveredünk? Akkor bizonyosan oda veszünk – mosolygott Horíblee, mikor feltettem neki a kérdést. Úgy tűnt, a nőt nem érdekelte az, hogyha esetleg meghal. De miért is érdekelte volna? Van benne valami igazság. Ha meghalsz, akkor nem érzel semmit, nem tudsz semmit. Egyszerűen: nem vagy. De ezt fel tudná fogni akárki is ezen a világon? Hogy nem vagy...
Az ember nem öli meg magát ok nélkül.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló