Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
És ha már csak az emlékek maradnak, akkor csak a szépre gondolj. Még ha fáj is, hogy régen együtt, egymásért ; most külön, másokért.
Talmud
Azt mondják a hatalmasok, akinek a hat alma sok, az elég hatalmas ok, hogy ne legyen a hatalma sok.
A félelem életünk része. Sokan nem tudnak megbirkózni vele, mások - beleértve engem is - megtanultak együttélni és szembenézni vele. Nem negatívumként tekintenek rá, hanem, mint egy védekező mechanizmusra. (Ayrton Senna, 1991)
Az élet találkozásokból és elválásokból ál. Nap, mint nap érkeznek új arcok az életünkbe, illedelmesen köszöntjük őket, van, aki csak néhány percig marad, mások hónapokra, és van olyan, aki egész életünkön át velünk lesz. Mindegy, ki az, találkozunk, elválunk.
Az öröm ott kezdődik, amikor abbahagyod saját boldogságod keresését azért, hogy megkísérelj másokat boldoggá tenni.
Egyesek megmutatják a szépségüket,mert azt akarják,hogy lássák.Mások elrejtik a szépségüket,mert mást akarnak mutatni a világnak.
Félni csak oly dologtól lehet ok, amelynek hatalmából baj érhet; másoktól nem, mert ártalmatlanok.
Maga látja a valódi világot, és látja azt is, hogy milyen lehetne. Csak azt nem látja, amit mások látnak, az óriási szakadékot a kettő között.
Magányosan alszunk,úgy is ébredünk
Mások körül magányos az életünk.
Nem élhet mindenki egyedül,
Mert különben magányosan alszunk és ébredünk.
(Búcsúvers)

Mikor olvasod e sorokat,
Nem találsz testemben lelket, csak romokat.
Nem kell rám többé főzni, mosni,
Érkezik mostan a halottaskocsi.
Az élet része, mi mostan a halál,
Gyászruhába öltözött a hollókamadár.
Leveti köntösét,leveti sírva,
Mikor e sorokat átfutod, én lent leszek a sírban.
Nem te tehetsz róla, nem is senki más,
Ez ügyekben egyedül csak én vagyok a hibás.
Írnék én végakaratot, de nincs nekem semmim,
Nincsen semmim, nem sírhatom ki magam senkin.
Az emlék múlik, s vele a fájdalom,
Búcsúkönnyek azok, mindet utálom.
Mint holló gyászba borul-e halálos nap végén,
Úgy nyugszom majd én is, szürke sírom mélyén.
Veled leszek mindig, lélekben nem hagylak el sosem,
Sírkövemen mindig, legyen majd egy totem.
Még talán fel sem fogod mi történik velem,
Egy utolsó percre fogd meg az én kezem.
Megfogtad kezem, egy percre itt is ragadt,
Lásd az élet kicsiny, rövid, csak egy pillanat.
Érzékeny lelkem volt, kevés az élethez,
Nem érdekel többé mások mit gondolnak,
mit éreznek.
Végre megpihenhetek egy időre,
Ne légy miattam kidőlve.
Itt nyugszom,itt kelek fel,
Itt alszom, ha jön a reggel.
Én már többé nem kelek fel,
Elsőként tőled búcsúzom el.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló