Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
„Eduárd: "Ha most volna egy revolverem...."
Tizedes: "Tudom Edukám főbe lőnéd magad"”
Talmud
„Aki túl sokat ír, az vagy csak fecsegve körmöl, vagy rengeteg mondanivalója van.”
„- Mester, mi az a boldogság?
- A harcban született nyugalom.
- Ez mit jelent?
- Azt, hogy először van a harc... s utána a szavakkal leírhatatlan, minden emberi örömnél gyönyörűségesebb beteljesülés.”
Szerencsemalacka farkát, ha megfogom,
Az új évre kívánok valami jó nagyot.
Csillogjon szemünkben öröm, s ne bánat,
Minden rossz messziről kerülje e házat.
Szebbet és jobbat mit is kívánhatnék,
Adja meg az Isten, hogy ezt hozza az új év.
„Sohasem felesleges semmisségünkre emlékezni. Magasság nem lehet megfelelő mélység nélkül, és szerencsésnek azt szoktuk nevezni, aki sokat veszíthet.”
„Az emberi hang színe, elbűvölő sokfélesége oly nagy hatalmú, hogy szíveket nyerhetsz szívedért cserébe.”
„A szüleid biztosan tolvaj űrhajósok voltak, akik elloptak 2 csillagot az égről, és odaadták neked, hogy ezek ragyogjanak a szemedből, amikor rám nézel.”
„Mikor mosolyt hoztál, ékszerekre vágyott,
Mikor reményt adtál folyton csak bántott,
Mikor naiv voltál, ő mindig kegyetlen,
Nem való hozzád, hidd el nekem.”
„Ott feküdtem, nem tudom, mennyi ideig, mellettem az a lány. A keze könnyedén tovább cirógatta megizzadt testemet. Fojtott öröm zsibongott bennem: nem békesség volt, hanem olyasmi, mint amikor a láng ellobbantéval még fel-felparázslik hamu alatt a tűz. Nem haboznék boldognak nevezni bárkit, akinek jutott már osztályrészül valami ehhez fogható (így motyogtam mintegy félálomban), ha mégoly ritkán is ebben az életben (én például csak ez egyszer, most éreztem), s ha mégoly futólag, egyetlen röpke pillanat erejéig is csupán. Az ember mintha megszűnnék létezni, már nem is érzi önmagát, azt se, milyen kicsivé lett, hogy szinte megsemmisült, és ha bárki halandó (így elmélkedtem) csak egyetlen röpke pillanatra is belekóstolhatna abba, amibe én most belekóstoltam, rögvest görbén nézne erre a romlott világra, bántaná, mily szégyenletes a hétköznapi lét, megérezni, micsoda teher ez a halandó test...”
„[…] a legeslegszentebb szeretethez hasonló érzés hatott át éppen, olyasmi, amiről a doktorok beszélnek: megmutatta, milyen az az önkívület, melyben szerető és szeretett ugyanazt akarják (és titokzatos megvilágosodás útján tudtam e percekben, hogy a lány, bárhol legyen is, ugyanazokat a dolgokat akarja, amelyeket én is akarok...)”

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló