Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Sokan azt hiszik, hogy ha felnőnek sztárok lehetnek, de az élet nem egyszerű, rengeteg akadály van, fájdalom, szomoruság, de ha leküzdöd nagyobb vagy mindenkinél és ez nagyobb dolog mint ha sztár lennél.
Talmud
Az élet egy nagy csalódás,
máshol pedig egy tündérélet,
valaki ebben él valakibe abban,
de a cél egy, legyőzni a nehézéget.
Pilinkélnek kósza pelyhek,
betakarnak rétet berket,
mindent beföd puha hó,
készülődhet Télapó.

Csengettyűs szán vígan csusszan,
hat rénszarvas nagyot szusszan,
s fölröppen, mint víg rigó,
útnak indul Télapó.
Télapó! Hol a hó, hol a jég?
Zsákodon nem találok hópihét!
- Zsákomon, hó nincsen,
Benne van a kincsem,
Tudod-e? Dió, millió, millió!
Szent Miklósnak neve napján egymáshoz eljövünk,
Ami jót csak cselekedtünk arany könyvbe bekerül.
Hófehér havon siklik a szán, puttonya is minket vár
Aranydió és foszlós kalács kicsi gyermekekre vár.
Szent Miklósnak neve napján ígérjük jók leszünk,
Vidám szívvel , szeretetben ünnepelj velünk!
Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás!
Mikor jössz, mikor jössz, minden gyerek vár!
Répa, cukor, csokoládé, jaj, de jó!
De a virgács jó gyereknek nem való!
Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás!
Mikor jössz, mikor jössz, minden gyerek vár!
Szent Miklós a hulló hóban
puttonyával körbe jár,
s bekopogtat minden házba,
minden kisgyereket megtalál.
Fehérség a puszta tájon
s minden csupa rónaság,
csak Télapó jön, hosszú,
hosszú szánkaján.
Azt mondják, hogy a legszomorúbb dolog, amivel az ember valaha is szembekerül az, ami megtörténhet vele. De milyen volt az az ember aki szembenézett vele? Vagy milyen nem volt? Esetleg milyen nem lesz már többé? Sosem könnyű a jó utat választani. De ennek a döntésnek a meghozatalakor csakis a szívünkre hallgathatunk. Néha megtaláljuk a jobb felé vezető utat. Néha harcolunk a hibáink, a rossz indulatunk és féltékenységünk miatt, hogy megbánjuk és bűnbocsánatot nyerjünk. És a szégyen miatt, amit azért érzünk, mert nem azok az emberek vagyunk, akiknek lennünk kellene. És van, hogy megtaláljuk a jobb felé vezető utat… de van, hogy az a valami jobb dolog talál meg minket.
Amikor fiatal vagy, néha úgy érzed semmi sem bánthat. Mintha sebezhetetlen lennél. Az egész élet előtted áll, és nagy terveid vannak. Nagy tervek. Hogy megtaláld a tökéletes párt, aki kiegészít téged. De ahogy öregszel, rájössz, hogy ez nem is annyira könnyű és csak az életed végén jössz rá, hogy azok a tervek, csak egyszerű tervek voltak. A végén, amikor visszafelé tekintesz, ahelyett, hogy előre figyelnél, hinni akarsz benne, hogy megtetted a legtöbbet, amit csak tudtál, életed során. Hinni akarsz benne, hogy valami jó hagysz hátra magad mögött, és hogy mindaz lényeges maradjon.
Albert Camus egyszer azt írta:
„Áldottak azok a szívek, amelyek képesek maghajolni. Azok sosem törnek meg”. De elképzelem, hogy ha nincs összetörve, akkor nincs minek gyógyulnia. És ha nincs gyógyulás, akkor nem tanultunk belőle semmit. És ha nem tanultunk belőle semmit… Akkor nincs küzdelem. Pedig a küzdelem az élet része. Ezért kell minden szívnek összetörnie?

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló